RÓLUNK

Professzionális stratégiai tanácsadás a hazai agráriumban működő vállalkozások számára a marketing, a kommunikáció, a PR és a piackutatás területén.

Hírlevél regisztráció

PORTFOLIO BLOGGER

Támogatás

Az AgroStratéga elkötelezett az innováció és a társadalmi szerepvállalás iránt, ezért lett Az Év Agrárembere díj Agrárkutatás kategóriájának támogatója 2016-ban, a Kertészet kategória támogatója pedig 2017-ben.

HÍRBOX

 

Piacok reneszánsza?

2012.06.06. 14:16 :: Varanka Mariann

Éppen egy éve adtunk először hírt arról, hogy reneszánszukat élik a konyhakertek. A gazdasági válságnak, az emelkedő élelmiszer áraknak és a hazai háztáji termesztést támogató programoknak köszönhetően egyre többen vágnak bele (újra) a kertészkedésbe. Ezzel párhuzamosan a fogyasztói szokások is változnak, ma már máshol és másképp költjük el a pénzünket élelmiszerre, mint korábban.

A hazai vásárlók elsősorban a nagy alapterületű, széles áruválasztékot és jelentős árengedményt kínáló hipermarketeket részesítik előnyben az élelmiszerek beszerzésekor. A GfK Hungária Shopping Monitor vizsgálata szerint a szupermarketekben a lakosság 2011-ben először költött nagyobb összeget élelmiszerre, mint az egyébként alacsony árszínvonala miatt vonzó diszkontokban. Tovább csökkent a kisboltok szerepe – a többség valóban csak a legszükségesebbeket szerzi be ezekben az üzletekben.

A GfK Hungária vásárlói szokásokat figyelemmel kísérő Shopping Monitor 2012 tanulmány adataiból egyértelműen látszik, hogy a vásárlók – a korábbi évekhez hasonlóan – most is a termékek minőségét és frissességét, az árszínvonalat és választékot tartják a leginkább mérlegelendő szempontnak boltválasztáskor.

Ezzel összhangban a megkérdezett vásárlók 30 százaléka saját bevallása szerint hipermarketekben költi a legtöbb pénzt élelmiszerre. A hipermarketek vonzerejét elsősorban az általuk kínált széles választék, emellett kedvező árszínvonaluk és csábító akcióik jelentik. A csatornákat összehasonlítva a vásárlók a cash&carry üzlettípus mellett a hipermarketek választékával voltak kiemelkedően elégedettek.

A szupermarketek szerepe 2008 óta folyamatosan növekszik. 2001 óta először 2011-ben sikerült megelőzniük a diszkontokat az észlelt költésről tett nyilatkozatok terén: a vásárlók közel egynegyede (23 százalék) említette, hogy szupermarketben költi a legtöbb pénzt élelmiszerre. "A szupermarketek 2008-as földindulásszerű előretörése annak volt köszönhető, hogy a Spar felvásárolta a Plus-t, és a diszkontok terjeszkedése mellett a szupermarket csatornára volt leginkább jellemző az új üzletek nyitása – gondoljunk csak egyes Sparokra, a kis alapterületű Tesco Express üzletekre, vagy a Coop 2011-ben indult boltmegújítási programjára” – hívja fel a figyelmet Kui János, a GfK Hungária Kereskedelem szektorának menedzsere (lásd 1. sz. grafikon).

 

Minden ötödik válaszadó a diszkontokban vásárol legmagasabb értékben élelmiszert – ez az arány kis ingadozásokkal ugyan, de évek óta változatlan. Ennek az üzlettípusnak a fő vonzerejét olcsósága jelenti. Az összes többi vizsgált szempont (választék, hangulat, minőség, személyzet) tekintetében ugyanakkor a csatornák rangsorában a diszkontok az utolsó helyen végeztek.

Noha a hazai láncok között is egyre több szupermarket található, hálózatuk jelentős részét kisboltok alkotják, emiatt a hazai láncok eredményei a független kisboltokétól nem választhatók el. A kisebb önkiszolgáló boltok jelentősége az elmúlt három évben folyamatosan csökkent. 2011 végén már csak a megkérdezettek 21 százaléka számára szolgáltak az élelmiszer-beszerzés fő helyszínéül, azaz a vásárlók tényleg csak a legszükségesebb napi cikkeket veszik a "sarki fűszeresben".

A boltokban történő élelmiszer beszerzés mellett a piacok is reneszánszukat élik. Ezt a tényt a legfrissebb piackutatási adatok is alátámasztják. Az elmúlt évtizedben a korábbiaknál mintegy kétszer annyit költöttek a háztartások, főként friss árura és elsősorban a fővárosban, illetve a nagyvárosokban. Ma már háromból kettő család jár piacra.

Néhány, tőlünk keletre fekvő országban ma is jelentős, közel 40 százalékos a piacok napi fogyasztási cikkek teljes forgalmából való részesedése. Magyarországon is gyakran hallható, hogy a piacok reneszánszukat élik. A kutatások adatai ezzel összecsengve azt mutatják, hogy a piacok bár kicsi, de stabil szereplői a kereskedelmi forgalomnak.

Az elmúlt tíz évben a piaci vásárlás értéke duplájára nőtt, miközben hasonló tendencia jellemzi a napi fogyasztási cikkek teljes forgalmát. Így a piac megtartotta stabil öt százalékos piaci részesedését (lásd 2. sz. grafikon). Az évtized legnagyobb vesztesei a független kisboltok, pozíciójuk fokozatosan gyengült, miközben a hipermarketek és a hazai láncok folyamatosan erősödtek.

A piacok árbevételének megduplázódása alapvetően az átlagos kosárméret (az egy alkalommal vásárolt áruk mennyisége és értéke) növekedésének köszönhető. A vásárlói hatókör alig változott az elmúlt évtizedben: a háztartásoknak több mint a kétharmada jár piacra vásárolni. A piacok látogatásának gyakorisága is viszonylag stabil, hiszen átlagosan kéthetente járunk piacra. Ebben az egyes szegmensek igen szélsőséges képet mutatnak (lásd 3. sz. táblázat): a piaci vásárlók tizede rendkívül aktív és intenzív piaci vásárlónak tekinthető, alacsony arányukhoz képest jelentős összeget – a teljes forgalom mintegy felét – költenek. Aktivitásuk abban is megmutatkozik, hogy hetente többször is kilátogatnak a piacra. Tízből heten tartoznak a legkevésbé intenzív, vagy alkalmi piaclátogatók csoportjába. Ők arányukhoz képest lényegesen alacsonyabb, mindössze 20 százalékkal részesednek a teljes forgalomból és körülbelül hathetente vásárolnak piacon.

Piacra elsősorban friss élelmiszerekért járnak a vásárlók, talán nem meglepő, hogy éppen ezért a teljes forgalom 80 százalékát mindösszesen öt termékkategória adja: 100 forintból 36 forintot zöldségre, 18 forintot gyümölcsre költenek el, ezek mellett a friss és feldolgozott húsáru, valamint a pékáru tartozik a legkeresettebb termékek közé.

Piacra szinte mindenki jár, de a tipikus vásárlók az idősebbek, a kisebb, azaz 1-2 fős háztartásokban, valamint a fővárosban és nagyvárosokban élők (lásd 4. sz. grafikon).

Az egyre gyakoribb piacra járás hátterében azonban más okok is állhatnak – ez pedig az életmód változásában rejlik. Az egyik ilyen ok lehet, hogy egyre elterjedtebb hobbi Európában a főzés – a megkérdezettek mintegy 71 százaléka jelezte, hogy havonta legalább egyszer, vagy gyakrabban főz csak a szórakozás kedvéért. Különösen jeleskednek e téren a lengyelek, a németek és a csehek, a svédek (valamennyi országban 70 százalék felett). Hazánkban a konyha kevesebbek – tízből hat válaszadó – számára nyújt kikapcsolódást. Jellemzően a hölgyek (78 százalék) nyilatkoztak úgy, hogy legalább havonta egyszer a főzés kedvéért állnak a tűzhely mellé; viszont elmondható, hogy e hobbi kedveltsége gyakorlatilag kortól, családi állapottól és jövedelmi helyzettől független.

Annak ellenére, hogy híresen vendégszerető nemzet hírében állunk, az otthonukban vendégeket fogadók aránya jócskán elmarad az európai (60 százalék), különösen az olaszok, a csehek és a németek átlagától. Míg Magyarországon mintegy 44 százalék azok aránya, akik barátaikat, kollégáikat alkalmanként vendégül látják otthonukban, addig ez az olaszoknál 66 százalék, a cseheknél 65, a németeknél pedig 63 százalék. Itthon inkább a közepes, vagy magas jövedelemmel rendelkezők, gyermeket nevelők, illetve a fiatalabb korosztályok (15-39 évesek) invitálják ismerőseiket havi rendszerességgel otthonukba. Az otthoni vendéglátás pedig főzéssel jár, ezt mindannyian tudjuk. A főzéshez pedig előbb meg kell vásárolni az alapanyagokat, és ilyenkor az egyik legkézenfekvőbb forrás a közelben lévő piac lehet.

A gazdasági és a hitelválságnak köszönhetően fogyasztók komoly hányada került olyan helyzetbe, hogy vásárlásait megfontoltabban kell megtennie, ám ennek ellenére nem akar lemondani az élvezetekről. Továbbra is igény van egy kis kényeztetésre, egy kis megélt hedonizmusra, ami akár önjutalmazásként is megjelenhet az életünkben. A megfogható élvezet földhözragadtabb típusú, mint a korábbi cizellált, nagyobb költést igénylő változatok, és leginkább az étkezéssel, az élelmiszerekkel hozható kapcsolatba. Ez a legkönnyebben elérhető „kis luxus”, ami nem nagy költségigényű, s nem is valami rendkívüli, hiszen enni mindennap kell, az ételre mindig kell költeni, csupán valami „pluszt” kell beletenni, aminek célja több mint a puszta létfenntartás.


Ide kapcsolódik az „együtt” trendje, ami valójában az összefogásban rejlő erő kiemelése. Erre azért van szükség, mert a nehéz helyzetben sok mindent megpróbálhatunk egyedül, de az összefogás egyrészt anyagi előnyt adhat - lásd például a közösségi vásárlást -, másrészt érzelmileg is segíti az együttműködők gondjainak feldolgozását. Nevezhetnénk ezt akár „együttlevés-együttevés” rítusának, hiszen az apró örömök megélése felderíti a mindennapokat, a közösséghez tartozás stabilitás-érzést is eredményez.

 

Az ehhez társuló „hiperlokalitás” trendje az emberekben felerősödő, a közvetlen környezet iránt érzett felelősséget fejezi ki. Egyre fontosabb lesz az egyén számára, hogy autentikus, belátható környezetében készült termékeket fogyasszon, átlátható eredettel, megbízható termelőtől. A hiperlokális termékek vásárlói a közeli, a megbízható, az ismerős mellett abban is bíznak, hogy a kézműves termékek magasabb minőségi szintet képviselnek, nagyobb tudással és odafigyeléssel készülnek, mint sorozatgyártott társaik. Egyre több ember számára fontos a lokális termékek fogyasztása, a hagyományos értékek szem előtt tartása. A közvetlenül a termelőtől beszerzett termék, legyen az hús, zöldség vagy akár már feldolgozott kézműves termékek (mint pl. a lekvár), kedvesebb a szívünknek, ha ismerjük a gazdát, tudjuk milyen szeretettel termelte meg azt az adott élelmiszert. Ha ismerjük, megbízunk abban, hogy tényleg nincs benne tartósítószer, ellenőrizhetetlen, egészségtelen összetevő. Emellett persze a fogyasztónak is jólesik, ha kézzel foghatóan „segít”, hiszen azzal, hogy a termelőtől vásárol, annak lehetőséget ad a pénzszerzésre, továbbá a piacon maradásra.

A fent felsorolt adatok és trendek tehát abba az irányba mutatnak, hogy nem érdemes temetnünk a piacokat – helyzetük stabil és ez várhatóan a jövőben is így lesz. Mindez a legnagyobb örömömre szolgál – ha tehetek ilyen személyes megjegyzést a végén –, mert én magam imádok piacra járni.

Források: gfk.hu, btl.hu, trendinspiracio.hu
 

Szólj hozzá!

Címkék: piac értékesítés mezőgazdaság kereskedelem agrárium kistermelő élelmiszer gazdaság

A bejegyzés trackback címe:

https://agrostratega.blog.hu/api/trackback/id/tr284569086

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.