RÓLUNK

Professzionális stratégiai tanácsadás a hazai agráriumban működő vállalkozások számára a marketing, a kommunikáció, a PR és a piackutatás területén.

Hírlevél regisztráció

PORTFOLIO BLOGGER

Támogatás

Az AgroStratéga elkötelezett az innováció és a társadalmi szerepvállalás iránt, ezért lett Az Év Agrárembere díj Agrárkutatás kategóriájának támogatója 2016-ban, a Kertészet kategória támogatója pedig 2017-ben.

HÍRBOX

 

Generációváltás az agráriumban I.

2011.07.20. 14:49 :: Varanka Mariann

Új elemző cikksorozatot indítunk útjára, amelynek témája a mezőgazdasági vállalkozásokra váró nagy megpróbáltatás, a nemzedékváltás. Nemzetközi tapasztalatok szerint a családi tulajdonban lévő vállalkozások kétharmada elvérzik ennél a mérföldkőnél, tehát az ilyen típusú cégeket érinti a legérzékenyebben a változás. Bevezető írásunkban a hazai és az európai helyzetet vesszük górcső alá.

A kilencvenes évek elején a hazánkban lezajló gazdasági-társadalmi változások részeként megvalósult a szövetkezeti közös tulajdon nevesítése, az üzletrészek kiadása, a földet érintő kárpótlás és privatizáció. Ennek során az átalakult, felbomlott termelőszövetkezetek, állami gazdaságok vagyona, a földterületek jelentős része magántulajdonba került. Az akkor földterülethez jutott és kisebb-nagyobb méretű gazdaságot alapító tulajdonosok leginkább a 30-40-50 éves korosztályból kerültek ki. A termelő gazdaságokat kiszolgáló, szintén ebben az időszakban induló hazai kis- és közepes vállalkozások – pl. mezőgazdasági alapanyagok kis- és nagykereskedelmével, termény-kereskedelemmel foglalkozó cégek – többségénél hasonló volt a kormegoszlás.

Az évek során szakértelem, tőke és egyéb feltételek hiánya miatt sokan feladni kényszerültek a tevékenységüket. Sokan viszont életképes, jól jövedelmező birtokot vagy vállalkozást építettek fel és működtetnek ma is. A kezdetektől már több mint 20 év telt el, és az említett tulajdonosok mára az 50-60-70 éves korosztályt képviselik. Természetes, hogy sokakban felmerül a gazdaság vagy a vállalkozás átadásának, további sorsának kérdése.

A mezőgazdaságból élő családok száma, az élelmezés és az élelmiszerbiztonság megteremtésében betöltött stratégiai szerep, valamint a megművelt területnek az ország összterületéhez viszonyított aránya önmagában jelzi, hogy a mezőgazdaság jelentősége a GDP-hez való közvetlen hozzájárulásánál lényegesen nagyobb. Az agráriumban évek óta az egyik legjelentősebb probléma a megváltozott és jelentősen felgyorsult piaci folyamatokhoz való alkalmazkodás mellett a mezőgazdaságban érintett vállalkozások tulajdonosi korszerkezetének javítása.

A KSH által 2010-ben lebonyolított Általános Mezőgazdasági Összeírás (ÁMÖ) adatai alapján 2010-ben hazánkban 575 ezer gazdaság folytatott mezőgazdasági tevékenységet (1. grafikon).

 

Ebből 98,5% egyéni gazdaságként, alig 1,5% gazdasági szervezeteként működött (2. grafikon).


     

Összehasonlítva a 2000. év adataival megfigyelhetjük, hogy 2010-re a gazdaságok száma jelentősen, majdnem 392 ezerrel (40%-kal) csökkent. A trend az egyéni gazdaságok számában bekövetkezett erőteljes csökkenésnek köszönhető. A gazdasági szervezetek száma ugyanezen időszakban enyhe (5%-os) növekedést mutat.

2010-ben a gazdasági szervezetek csaknem háromnegyede (73%) használt mezőgazdasági földterületet, átlagos mezőgazdasági területük 337 hektár volt. A mezőgazdasági területet használó egyéni gazdaságok (93%) átlagosan 4,6 hektár mezőgazdasági területet műveltek. 2000 óta a gazdasági szervezetek átlagos mezőgazdasági területe 37 százalékkal csökkent, az egyéni gazdaságoké 85 százalékkal növekedett.

Jelentős eltéréséket mutat a két gazdálkodási forma birtokszerkezete. A gazdasági szervezetek közel 4 százaléka, az egyéni gazdaságok kétharmada használt 1 hektár vagy annál kisebb mezőgazdasági területet, a gazdaságcsoport mezőgazdasági területének 0,1, illetve 4 százalékát. Míg a gazdasági szervezetek esetében a 300 hektárt meghaladó gazdaságméret a meghatározó (a gazdasági szervezetek negyede összes mezőgazdasági területük 84 százalékán gazdálkodott), addig az egyéni gazdaságok összes mezőgazdasági területének háromnegyedét a 10–300 hektár méretű egyéni gazdaságok (a gazdaságok 8 százaléka) használták.

Az ÁMÖ 2010 előzetes adatai szerint az egyéni gazdaságokban mintegy 1,1 millió, a gazdaságokhoz tartozó családtag végzett kisebb-nagyobb mértékben mezőgazdasági munkát. Az egyéni gazdaságok családi munkaereje közel 45 százalékkal csökkent az előző teljes körű összeíráshoz képest, elsősorban a gazdaságok számának visszaesése következtében (a gazdaságok száma 40 százalékkal lett kisebb).

A tíz évvel ezelőtti összeíráshoz képest nem változott jelentősen a gazdálkodók nemek szerinti összetétele: idén is körülbelül 3 férfi gazdálkodóra jut 1 női gazdálkodó. A nemek aránya a segítő családtagok esetében sem módosult nagymértékben, viszont elmondható, hogy míg 2000-ben 100 gazdálkodóra 107 kisegítő családtag jutott, addig 2010-ben csak 91.

A gazdálkodók átlagéletkora 56 év. A női gazdálkodók átlagéletkora magasabb a férfiaknál, ami azzal magyarázható, hogy sok esetben a nők csak akkor kerülnek gazdálkodói státusba, amikor egyedül maradnak. Az elmúlt tíz évben a gazdálkodók átlagéletkora másfél évvel nőtt, ezzel összhangban a gazdálkodók korösszetételében eltérés mutatható ki 2000-hez képest. A fiatal (34 éves és ez alatti) gazdálkodók aránya 9-ről 7 százalékra, a 35 és 54 év közötti korosztályé 41-ről 36 százalékra csökkent, ugyanakkor az idősebbek (55 év felettiek) aránya 50-ről 57 százalékra nőtt.

A fenti számok ismeretében könnyen ki lehet jelenteni, hogy a gazdálkodók átlag életkora növekszik, azaz egyre öregedő csoportot képeznek a magyar társadalomban. A kép azonban nem teljes. Először is 10 év alatt 1,5 évet nőtt az átlag életkor. Ez azt jelenti, hogy több „fiatalító” hatás is érvényesült, máskülönben 10 év alatt 10 évvel nőtt volna az átlag életkor. Bár a „fiatalító” hatások nem voltak elégségesek sem a stagnáláshoz, sem az átlag életkor csökkenéséhez, ahhoz mindenesetre elegendőek voltak, hogy jelentősen lelassítsák a trendet. Ilyen „fiatalító” hatás lehet az új generációk színre lépése, illetve erősödése, továbbá a kevésbé versenyképes és/vagy nyugdíjkorba kerülő tulajdonosok gazdaságainak utód nélküli megszűnése (lásd az egyéni gazdaságok számának csökkenését).

A kép árnyalását segíti az Agrárgazdasági Kutatóintézet (AKI) 2009-ben publikált, „Nemzedékváltás a mezőgazdaságban” című tanulmánya. E szerint az egyéni gazdaságok méretét tekintve minél nagyobb méretkategóriát vizsgáltak, annál magasabb volt a fiatalabb gazdálkodók aránya. A 10-50 hektár közötti kategóriában 2007-ben már az 55 évnél fiatalabbak voltak többségben, az ennél nagyobb méretű gazdaságokban pedig a 60%-ot is meghaladta az arányuk. Ezek a számok azonban csak annyi információt nyújtanak, amennyit egy pillanatfelvétel tud adni. A lényeg a trendekben található. 2000-2007 között a kisebb (50 ha alatti) gazdaságkategóriákban mind az idősebb (55 éven felüli), mind a fiatalabb (55 év alatti) gazdálkodók száma csökkent. Ez eddig semmilyen meglepetést nem okoz, hiszen az imént láttuk az egyéni gazdaságok számának csökkenését (2. grafikon). Ami érdekes, hogy a fiatalabbak számának csökkenése erőteljesebb volt, mint az idősebbeké. Ugyanígy a fiatalabb gazdálkodók által használt terület is jobban csökkent, mint az idősebbeké.

A nagyobb, biztosabb megélhetést nyújtó (50 ha feletti) egyéni gazdaságot vezetők száma és művelt területe mindkét korosztályt tekintve növekedést mutatott 2000 és 2007 között. Ezen belül azonban az idősebb korosztály száma és területe jóval erősebb növekedést produkált. A 300 hektárnál nagyobb gazdaságokban a fiatalabb gazdálkodók száma és területe is visszaesést jelzett. A 65 évnél idősebb gazdálkodók száma több mint háromszorosára, területük pedig négyszeresére nőtt. Mindez azt jelenti, hogy a 2000-ben még fiatalabb korosztályba sorolt gazdálkodók az évek múltával átkerültek az idősebb korosztályokba, helyükre azonban nem léptek be ugyanilyen számban az utánpótlást jelentő fiatalok. Tehát egyre kevesebb azoknak a fiataloknak a száma, akik a mezőgazdaságból kívánják biztosítani a megélhetésüket. Az idősebb korosztály esetleges nagyobb létszámú visszavonulása esetén feszültségek keletkezhetnek a kellő számú utánpótlás hiánya miatt. Ez pedig valós veszélyforrást jelent a gazdaságok folytonosságát, fennmaradását illetően.

A nagy számban utód nélkül maradt egyéni gazdaságok várható piacra kerülésének azonban pozitív velejárója is lehet. A gazdaságok számának csökkenésével a megmaradó gazdaságok között fognak eloszlani a földterületek. Ez a művelt földterület koncentrálódását eredményezi, azaz a jelenleginél nagyobb számban alakulhatnak ki életképesebb, mérethatékonyabb gazdaságok. Ehhez azonban a gazdálkodói kör megfelelő tőkeellátottságára is szükség van, ami jelenleg még nem jellemző. Elgondolkodtató az is, hogy a földmoratórium lejárta a halasztás miatt még inkább egybe fog esni az utód nélkül maradt egyéni gazdaságok tömeges piacra kerülésével. Félő, hogy a hazai vállalkozások nehezen tudnak majd versenyezni külföldi társaikkal.

A gazdasági szervezetek vezetői körének korösszetételére vonatkozóan nincs statisztikai adatközlés, ellentétben az egyéni gazdaságokkal. Egy 2006-ban készült felmérésre tudunk támaszkodni, ami a mezőgazdasági társas vállalkozások által művelt földterület 35%-án gazdálkodók adatait elemezte. A vizsgálat megállapította, hogy a vezetők több mint fele az 50-62 évesek közé tartozott (ők mára 55-67 évesek lettek), további 12-17%-uk nyugdíjas volt. Elmondható volt tehát, hogy a vezetők kb. kétharmada néhány éven belül visszavonul. Tekintve, hogy a vezetők többsége egyben részben vagy egészben tulajdonosa is az általa vezetett vállalkozásnak, a tulajdonos- és vezetőváltás egyszerre fog lezajlani. A felmérés tapasztalatai ugyanis azt mutatták, hogy többségük a tulajdonosi és a vezetői pozíciót együtt szeretné átadni.

A gazdálkodói réteg elöregedésének problémája nem magyar sajátosság. 2007-ben az Európai Unió 27 tagállamának átlagában az egyéni gazdálkodók több mint fele (55%) 55 éven felüli volt. Az 55 évesnél idősebb gazdálkodók aránya Portugáliában volt a legmagasabb (73,4%), Ausztriában pedig a legalacsonyabb (kevesebb, mint 30%). Magyarország e tekintetben a középmezőnyben helyezkedett el, az arányszám is megfelelt az uniós átlagnak.

A jövő szempontjából azonban itt is a trendek az érdekesek. A tagországokban – hazánkhoz hasonlóan – az elmúlt években mindenütt csökkent a fiatalabbak és nőtt az idősebbek aránya. Az előbb említett Portugáliában például 2000-ben a 35 év alattiak aránya már amúgy is igen alacsony volt (4,2%), ám 2007-re ez a szám 1,9%-ra csökkent. Ezzel egy időben a 65 éven felüliek aránya több mint tíz százalékkal nőtt (37,8%-ról 48,3%-ra). Még a legkedvezőbb mutatókat produkáló Ausztriában sem túlságosan bíztatóak a trendek: a 35 év alatti gazdálkodók aránya hét év alatt 6%-kal lett kevesebb (15,8%-ról 9,7%-ra csökkent), míg a 65 éven felülieké 1%-kal nőtt (10%-ról 11%-ra).
 
Az Eurostat legutóbbi, 2007-es felmérése alapján készítettünk egy összefoglaló táblázatot a 35 évesnél fiatalabb és a 65 éves vagy annál idősebb mezőgazdasági vállalkozók adataival.

 

A táblázatból jól látható, hogy a jövőt tekintve Finnország irigylésre méltó helyzetben van: másfélszer több 35 évesnél fiatalabb gazdálkodó van, mint amennyi 65 évesnél idősebb. Bíztató jövő elé néz még Németország és Norvégia is. A legkedvezőtlenebb korösszetétele Portugáliának van, ahol 26-szor több az idős gazdálkodó, mint a fiatal. Olaszországra is sok nehézség vár, itt 741 ezer 65 évesnél idősebb gazdálkodóra csak 49 ezer 35 évesnél fiatalabb jut. Magyarország itt is a középmezőnyben helyezkedik el, nálunk az idősebbek aránya kb. négyszerese a fiatalokénak, ami jobb, mint az EU-27 átlaga.

Az Unió szinte minden tagországára jellemző, hogy a nagyobb gazdaságokban a fiatalabbak jelenléte erősebb, mint a kisebb méretűekben. A 100 hektár feletti gazdaságokat tekintve az Egyesült Királyságban, Portugáliában és Spanyolországban erősen, Romániában, Ausztriában, Csehországban, Németországban és Franciaországban kevésbé jelentősen csökkent a 35 évesnél fiatalabbak aránya. Az összes többi tagországban – Magyarországot is beleértve – növekedés volt, Hollandiában például több mint kétszeresére nőtt a 35 évesnél fiatalabbak aránya a 100 hektár feletti gazdaságok esetében. Ez kedvező tendenciának is tekinthető, de csak addig, amíg nem nézzük meg a 65 évesnél idősebbek számának alakulását. A legidősebb korosztály ugyanis minden tagállamban nagyobb számban volt jelen 2007-ben, mint az ezredfordulón. Németországban és Finnországban például a 100 hektárnál nagyobb méretű gazdaságkategóriában a 65 éven felüliek száma négyszerese volt a 2000. évinek.

A számok és trendek arra engednek következtetni, hogy a mezőgazdasági vállalkozói réteg elöregedése és a generációváltás kérdése egyetlen uniós tagállamban sem elhanyagolható kérdés. Még ott sem, ahol egyébként a fiatalabbak és az idősebbek aránya kedvezőnek tekinthető.

Cikksorozatunk következő részeiben tovább elemezzük a generációváltás problémakörét, a leggyakoribb buktatókat és a lehetséges megoldásokat. Külföldi és hazai példákon keresztül mutatjuk be, hogyan adja át sikeresen a stafétabotot az idősebb generáció a fiatalabbaknak. 
 
Források: www.ksh.hu, www.aki.gov.hu, http://epp.eurostat.ec.europa.eu

Szólj hozzá!

Címkék: mezőgazdaság piackutatás helyzetelemzés agrárium generációváltás fiatal gazda fiatal gazdálkodó

A bejegyzés trackback címe:

https://agrostratega.blog.hu/api/trackback/id/tr23083418

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.