RÓLUNK

Professzionális stratégiai tanácsadás a hazai agráriumban működő vállalkozások számára a marketing, a kommunikáció, a PR és a piackutatás területén.

Hírlevél regisztráció

PORTFOLIO BLOGGER

Támogatás

Az AgroStratéga elkötelezett az innováció és a társadalmi szerepvállalás iránt, ezért lett Az Év Agrárembere díj Agrárkutatás kategóriájának támogatója 2016-ban, a Kertészet kategória támogatója pedig 2017-ben.

HÍRBOX

 

Reklám – szükséges, haszontalan, esetleg tisztességtelen?

2011.03.01. 07:40 :: Pólya Árpád

„Vásár az élet s a legjobb vásárt az csinálja, ki a legnagyobb dobbal s legharsogóbb trombitával tudja hirdetni a portékáját, nyilvánvaló hát, hogy okvetlen szükséges az életben az önhirdetés.” – írja Az Élet könyve címet viselő, éppen 100 éve megjelent kiadványban Dolinay Gyula.

Karácsony táján akadt kezembe az 1911-es keltezésű mű, melyet szerzője és kiadója „az ifjúság és a nép számára” ajánl. A könyv célja, hogy a nagybetűs életre készülő fiataloknak segítsen eligazodni a felnőttek világában.

A két tucat fejezet között helyet kapott az Önhirdetés is, ahol a fenti bevezetőt így folytatja annak írója: „Ezt azonban azok, akik a „Jó bornak nem kell cégér” régi példabeszéd hiveihez tartoznak, nem birják megérteni. Csakhogy ez a példabeszéd már lomtárba való. Senki sem követi azt többé. Mindenki hiszi és vallja, hogy de bizony kell a cégér a jó bornak, sőt jobban, mint valaha. A mai korban nem érnek már rá az emberek, hogy a cégér nélküli portéka után kutassanak. Odamennek, ahova hivják őket dobbal, trombitával, vagy legalább egy kis furulyával. Világos tehát, hogy csak igy lehet figyelmet ébreszteni.”

Érdekes, hogy a múltszázad elején született mű szerzője milyen szemléletesen mutatja be a reklám fontosságát. S ha azt is figyelembe vesszük, hogy egy magyar ifjúsági író és nem egy külföldi marketingguru írta le a fenti sorokat, még elgondolkodhatóbb.

Hát még akkor, amikor lefesti a másik alternatívát is: „Aki pedig ezzel az elmélettel dacolni akar és se dobbal, se trombitával, de még egy kis sipocskával sem ad életjelt magáról, hanem meglapulván a vásár valamelyik zugában türelmesen várja, hogy az emberek észre vegyék és vele szóba álljanak: legtöbbször a rövidebbet huzza. Tiszta valóság, hogy igazságtalanság ez, de mit tehet a világ, ha küzdelmei közben nem ér rá a puhatolózásra, hanem odafordul, ahonnét hivó hangokat hall. Az meglehet, hogy olykor csalatkozik, talán jobban járt volna, ha a szerényen félrehuzódó rejtett tehetséggel szövetkezik, de nincs ideje a keresésre, mert hajtja az életküzdelem.”

Nehéz cáfolni a fenti sorokat, pedig Ralph Waldo Emerson 1855-ben még azt írta: "I trust a good deal to common fame, as we all must. If a man has good corn, or wood, or boards, or pigs to sell, or can make better chairs or knives, crucibles or church organs than anybody else, you will find a broad hard-beaten road to his house, though it be in the woods." Lényege röviden a következő: Ha jobb terméket vagy szolgáltatást kínálsz, mint a többiek, a vevők sorban állnak majd az ajtód előtt.

Később Charles Gillette már a következőképpen vélekedett erről: ''Emerson said if you build a better mousetrap, the world will beat a path to your door, and that may have been true then... but it's not true now. No one will come. You have to package and promote that mousetrap. Then they will come.'' Lényege röviden a következő: Amit Emerson állított, igaz lehetett akkor, de ma már nem igaz. Nem fognak jönni a vevők. Be kell csomagolnod, és reklámoznod kell az árudat. Akkor jönni fognak.

Persze önmagában a reklám nem elég. Szükség van egy jó termékre vagy szolgáltatásra, ami találkozik a vevőink, ügyfeleink igényeivel. Dolinay Gyula erről így ír említett könyvében: „Megengedett dolog, sőt kivánatos az önhirdetés tisztes módja, de az szükséges hozzá: jó portékát áruljunk. Ezalatt azt kell érteni, hogyha felkináljuk az árunkat, az jó legyen, kifogás alá ne essék, teljesen megfeleljen a hirdetésünknek. Ha pedig tehetségünket, a képességünket ajánljuk, annak hasznát lehessen venni. Amire vállalkozunk, arra minden tekintetben alkalmasak is legyünk, a bizalomnak emberül megfeleljünk, bennünk ne csalatkozzék senki. Az ilyen ajánlkozás, az ilyen önhirdetés tisztességes és dicséretre érdemes. De fájdalom, sok esetben az ellenkezőt tapasztaljuk. A legjobban ajánlkozók, a leglármásabbak nyujtják a leghitványabb portékát, szolgáltatják a legrosszabb munkát.”

A fejezet végén Dolinay erre az utóbb említett problémára is megadja a megoldást: „Az elképzelhetetlenül felburjánzott hazug hirdetések és tolakodó ajánlatok korszakában (azaz éppen száz évvel ezelőtt!) nem lehet fontosabb feladatunk, minthogy legyen bennünk elég erő szilárdan állani, itélni, a jót a rossztól megkülönböztetni. A szemek lássanak, a fülek halljanak, s az élet nagy vásárjában ne hagyjuk magunkat megtéveszteni, de mi se akarjunk megcsalni senkit.”

Összefoglalva a fentieket: Tehát a reklám önmagában hasznos, ha célja a termék vagy szolgáltatás hiteles bemutatása, a potenciális vevők és ügyfelek korrekt tájékoztatása, figyelmük felkeltése. Jó esetben hasznossága nem csak a hirdető, hanem a célcsoport számára is nyilvánvaló, hiszen célja a kínálat és a kereslet összekötése, a felmerülő igények kielégítése. S végezetül arról se feledkezzünk meg, hogy mindig kettőn áll a vásár.

Szólj hozzá!

Címkék: marketing hirdetés reklám kommunikáció kereskedelem márka

A bejegyzés trackback címe:

https://agrostratega.blog.hu/api/trackback/id/tr322679035

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.