RÓLUNK

Professzionális stratégiai tanácsadás a hazai agráriumban működő vállalkozások számára a marketing, a kommunikáció, a PR és a piackutatás területén.

Hírlevél regisztráció

PORTFOLIO BLOGGER

Támogatás

Az AgroStratéga elkötelezett az innováció és a társadalmi szerepvállalás iránt, ezért lett Az Év Agrárembere díj Agrárkutatás kategóriájának támogatója 2016-ban, a Kertészet kategória támogatója pedig 2017-ben.

HÍRBOX

 

A piacra szabott vállalkozás - Cserpes Sajtműhely

2010.02.22. 06:20 :: Varanka Mariann

Tartósítószer- és adalékmentes sajtok, magyar barackkal és eperrel ízesített gyümölcsjoghurtok, friss házi tej, tejszín és tejföl, megannyi finomság. Egy elszánt szakember és jól képzett csapata, akik ragaszkodnak a minőséghez, és sikerrel veszik fel a harcot a vásárlók kegyeiért a nagy kereskedelmi láncokkal és a nemzetközi gyártókkal. Folyamatosan fejlődő, válságot meg sem érző vállalkozásuk eredményei őket igazolják. Mégis hogyan csinálják?

Korábban már bevallottam, imádok piacra járni, mi több, jókat főzni és jókat enni is. Azt pedig mindenki tudja, igazán jót főzni csak jó minőségű és friss alapanyagokból lehet. Időt és energiát nem kímélve gyűjtögetem mind a recepteket, mind az ígéretesnek tűnő, háztáji vagy termelői alapanyag lelőhelyeket. Internetes barangolásaim során bukkantam rá a Cserpes Sajtműhely nevére. Gasztronómiai titkokat és tippeket egymással interneten megosztó fórumozók egyre több helyen és egyre lelkesebben írnak a termékeikről, azok beszerzési forrásairól. Egy fagyos szombat reggel nekiindultam, és egy budapesti piacon alaposan bevásároltam a Cserpes-féle termékekből. Nem csak magukra a termékekre voltam kíváncsi, hanem marketinges énem is terepszemlét sürgetett. Egy sikertörténet mögött mindig azt keresem, melyik stratégia vált be, és miért az volt akkor a legjobb megoldás. A kóstoló is gyorsan meggyőzött, hogy itt valami érdekesre bukkantam. Ki lehet az az ember, aki e mögött az egyre sikeresebb, példaértékű magyar vállalkozás mögött áll? Vajon mi a sikerük titka? Cserpes Istvánnal, a Cserpes Sajtműhely megálmodójával beszélgettem múltról és jövőről, kudarcokról és sikerekről.   

Ha jól tudom, Ön elvi kérdést csinál abból, hogy közvetlenül a magyar termelőktől vásárolja fel a tejtermékekhez szükséges tejet. Hány termelővel állnak napi kapcsolatban?
Összesen 40-50 termelővel van állandó kapcsolatunk. Ők mind az üzem 50 km-es körzetében találhatóak. Van köztük kisebb termelő, akitől csak 50 liter tejet veszünk át, de van olyan is, akitől több száz liter érkezik. A vállalkozást 18 évvel ezelőtt egy kis melléképületben kezdtük, 1.000 liter tejjel. Ma már napi 12-15 ezer litert dolgozunk fel üzemünkben, és 150 alkalmazott segíti a vállalkozás munkáját.

 

Gyakran változik ennek a termelői körnek az összetétele?
Úgy vélem, a hosszú távú együttműködés nem szerződés kérdése. Inkább az ember hozzáállásából, üzleti stratégiájából lehet arra következtetni, tartós lesz-e egy kapcsolat vagy sem. A mi termelőink legfeljebb kihalnak, és ezért veszítjük el őket. Persze az elmúlt 18 év alatt előfordult, hogy valakivel szerződést bontottunk. Közöttük is van olyan, akivel csak ideiglenesen, és olyan is akad, aki egy idő után visszatért hozzánk. Inkább az volt a jellemző, hogy újakat fogadtunk. Aki pedig abbahagyta a termelést, nem biztos, hogy miattunk hagyta abba.

 

Ön szerint min múlik az, hogy ilyen szorosak és hosszú távúak az együttműködéseik?
Alapvetően azon múlik, hogy nem zsigereljük ki a termelőt. Nemrégiben például egy-két állandó beszállítónknak a szükségesnél magasabb árat is kifizettünk a tejért, hogy biztosítsuk a talpon maradásukat. Mi nem játszadozunk a termelővel, hanem partnerként tekintünk rá.
 

Mi jelentette a Cserpes Sajtműhely életében és működésében a legnagyobb nehézséget az elmúlt években? Hogyan próbáltak úrrá lenni rajta?
Ami nagyon nagy problémát okozott nekünk, az a hihetetlenül feltornázott intervenciós befizetés volt, ami gyakorlatilag tönkretette a kis feldolgozókat. Mi végig nettó befizetők voltunk, de ez nagyon megkeserítette az életünket. A másik nagy nehézséget abban látom, hogy nekünk magyar vállalkozóknak, vállalatoknak meg kell tanulnunk dolgoztatni. A munkavállalóknak pedig meg kell tanulniuk versenypiaci körülmények között, hatékonyan és felelősséggel dolgozni. Azt tapasztalom, hogy a mai magyar vállalkozások életében nagy problémát jelentenek a személyi kérdések. Még mindig kérdés, hogy muszáj-e dolgozni, kell-e dolgozni, akar-e valaki dolgozni egyáltalán, felismerte-e már, hogy munka nélkül nincs élet. Kérdés az is, hogy ki mennyire szenteli oda magát, tudja-e a munkavállaló, hogy neki mi a szerepe egy vállalkozás életében, vagy még mindig azt hiszi, hogy a munkáltatónak boldognak kell lennie attól, hogy ő itt dolgozik és egyáltalán bejön a munkahelyére. A fejekben történt nagy rombolás. Ez alatt nem csak a munkához való hozzáállást értem, hanem azt is, mihez nyúlok hozzá, azt hogyan teszem, ha valamit tönkretettem, akkor utána vállalom-e érte a felelősséget. Elfogadom-e, hogy ilyenkor a tulajdonos döntse el, részt kell-e vállalnom ebben anyagilag vagy erkölcsileg. Ebből a szempontból még nagyon gyerekcipőben jár ez a társadalom. Így kellene felvennünk a versenyt a fejlett nyugati államokkal, és az ott megszokott, munkához való hozzáállással. A sorozatos pofonok ugyan segítenek az embereknek abban, hogy eligazodjanak a való életben, de hogy mikor lesz itt egy olyan társadalom, aki tud húzni, normálisan dolgozni, megbecsülni a munkát és a munkaadóját, azt nem tudom. Az emberi felelősségtudat fontosságának, és annak a kérdésnek a felismerésétől, hogy hol helyezkedik el az egyszerű ember az életben, a társadalomban, még borzasztóan messze vagyunk. Nem tudom, hogy a politikának egyáltalán célja-e, hogy ezt tudatosítsa az emberekben. Most lehet, hogy eltértem a tárgytól, de sajnos elég vegyes tapasztalataim vannak a munkavállalókkal kapcsolatban. Amióta vállalkozó vagyok, rendszeresen megloptak a munkavállalóink, mivel nincs becsülete sem a munkának, sem a magántulajdonnak. Nagyon rossz a helyzet. Emiatt most már mi is sokkal óvatosabbak vagyunk. Ilyen körülmények között kell megtalálnunk azokat a munkatársakat, akikkel hosszú távon és kölcsönösen elégedetten tudunk együttműködni. Szerencsére ez többnyire sikerül. Ám ha tíz emberből csak egy nem ilyen, ő már nagy károkat tud okozni, és ez akár tönkre is tehet kezdő vállalkozásokat. Nehéz egy hozzánk hasonló nagyságrendű vállalkozást úgy vezetni, hogy az ember folyamatosan azon gondolkodik, a munkavállalói oldalon minden rendben van-e, az adott kolléga úgy dolgozik, viselkedik, ahogy én megismertem, vagy sem. Megismertem-e őt egyáltalán, vagy olyan tulajdonságokat tulajdonítok neki, amikkel nem is rendelkezik. Kérdés az is, érdekli-e őt, hogy nekem milyen elképzeléseim vannak vele. Természetesen a másik oldalon rengeteg pozitív dolog is van, csak úgy gondolom, ilyenkor a negatívumokat is őszintén el kell mondani.

 

Ha már beszéltünk a legnagyobb nehézségről, beszéljünk arról is, Ön mit tart az elmúlt 18 év legnagyobb sikerének?
A legbüszkébb arra vagyok, hogy az elmúlt 5 év problémái ellenére is életben maradtunk. Ahhoz képest, hogy mennyi kárt és gondot okoztak nekünk a különböző szervezetek, az állam vagy éppen az alkalmazottak, most már úgy tűnik, a cég túl van a nehezén. Közben felépült egy olyan márka, amiről úgy gondolom, teljesen egyedülálló a magyar piacon. Az irányok még mindig jók, és ez nagyon fontos. Nem szeretnék egy olyan vállalkozást építeni - sose szerettem volna -, és egy olyanban dolgozni, ahol nem jók a célok. A termékeink élő, valódi és többségében hazai alapanyagokból készülnek, szakmailag is megállják a helyüket. Nem kell amiatt szégyenkeznünk, hogy a profit érdekében rontjuk a minőséget, mert az a fogyasztók átverése lenne. Ezt gonosz dolognak tartom, amiben nem veszünk részt. Pontosan ezért szállítunk közvetlenül a kis boltokba, pékségekbe. Saját hűtőkocsikkal járjuk az utakat, saját mintaboltjaink vannak az ország több piacán. Boldog vagyok attól, hogy jó a termék, jók a célok és azt tehetjük, amit szeretünk. Büszke vagyok arra, hogy itt valami olyan jelent meg a magyar piacon, ami nem attól más, hogy kitaláltunk rá valami hangzatosat, sőt, nem is újdonság, mégis működik. Szerintem még sok területen így kellene csinálni ebben az országban. Az a szerencsénk, hogy aki tőlünk vásárol és megismeri, felismeri, mi az, amiben mi mást nyújtunk – ízben, minőségben, beltartalomban –, az utána nem hagyja magát befolyásolni a kereskedelem érdekei által, hanem visszatér hozzánk. Talán ez a legnagyobb siker és az, hogy ezt anyagilag is túl lehetett élni. Sok barátom óva intett, amikor azt mondtam nekik, hogy figyelj ide, ez szakmailag így normális és helyes, ezt fogjuk csinálni, így és így. Akkor egyenesen a szemembe mondták: Pistikém, most akkor Te pénzt akarsz keresni, vagy érzelmekről beszélsz, és csodás ódákat zengesz valamiről, ami nem lehet működőképes? Én azt tartom sikernek, hogy egy olyan márka épült fel, ami tartalmazza azt, amit már Ön is ismer, és ez anyagilag is prosperál. Ez a fontos.

 

A Cserpes Sajtműhely teljes mértékben magyar tulajdonú vállalkozás?
Nem, ez az én saját tulajdonom. Egy egyéni vállalkozás, és senkit nem érdekel, hogy már milyen méreteket öltött. Egyszerűen nem került még rá sor, hogy kft-vé alakuljunk. Furcsán is hangzana, hogy Cserpes Kft. Az emblémánk a Cserpes Sajtműhely, és ami mögötte van. Ez így egy kerek egész.

 


Ezek szerint szakmai vagy pénzügyi befektetőket sem vont be a működésbe?
Nem bizony. Ez a Cserpes Istvánnak az élete. 18 éve egy melléképületben kezdtük el, és ez lett belőle. Valami kis egyszerű dolognak kell elképzelni az elejét. Itt nem a körülményekre gondolok, hanem az elképzelésekre. Akkor főként pizzériákba és éttermekbe szállítottunk. Most pedig egy elég széles réteget szólítunk meg nap, mint nap, akik bizalommal vannak irántunk, ami hatalmas felelősség. Mindez nem azért van, mert olyan ügyes és okos vagyok, egyszerűen így alakult az életünk. Talán volt egy természetfeletti vezetés is az egészen.

 

Milyen terveik vannak a jövőre nézve a termékfejlesztés, a gyártási kapacitás növelése vagy az értékesítés területén?
A kapacitást mindig hozzáigazítjuk a piaci igényekhez. Nem úgy termelünk, hogy legyártunk valamit, aztán megpróbáljuk eladni. Naprakészek vagyunk minden termékkel, hiszen a termékeinknek az a jellemzője, a lényege, hogy mindig frissek. Termékfejlesztés szempontjából elsősorban a piacot fejlesztjük, hamarosan marketingre is még többet fogunk áldozni. Itt van a Cserpes Rudi, a mi Túró Rudink. Ha kóstolta, tudja, miről beszélek. Ennek a boltokba, piacra jutását tervezzük. Továbbra sem számolunk az áruházláncokkal, mert akkor az eddigi stratégiánkkal mennénk szembe. Amilyen termékek vannak a polcokon, az főként a kereskedelmi láncok elképzeléseinek köszönhető. Ezeket soha nem az ipar és nem a szakemberek találják ki. Mi nem megyünk bele abba a zsákutcába, amibe a kereskedelmi láncok belekényszerítették az ipart. Ezt a hibát már több gyártó elkövette, és valószínűleg nem is tudnak belőle kihátrálni, mert a profit irányít. Nálunk - ebben a cégben - a minőség az érték, amit a vásárlóink is igényelnek és elfogadnak. Úgy látjuk, a magas minőséget igénylő vásárlói réteg komoly növekedés előtt áll. Szeretnénk lefedni ezt a piacot, így azokra a vásárlókra koncentrálunk, akik ha megtehetik, nem vesznek meg akármit csak azért, mert 10%-kal olcsóbb.

 

Egy sok tapasztalattal rendelkező, sikeres vállalkozással a háta mögött mit tanácsolna azoknak a termelőknek, akik értékesítési nehézségekkel küzdenek, és a megoldásokat keresik?
Nem könnyű okosnak lenni. Sok mindent lehet csinálni, lehet például tejautomatából árulni a friss tejet. A piacot viszont nagyon kell ismerni! Ha 3 tejes autó is áll 100 méteren belül, akkor senki sem fog megélni. Egy ilyen értékesítési hálózatot, üzemet felépíteni, a piacon részesedést szerezni nehéz ügy. Ehhez nem elég az, ha valaki csak termelő. Hogy valaki rábízza az életét a marketingesre, az ügyvezetőre, az üzemvezetőre, az elengedhetetlen, de nem egyszerű. Nem lehet egy üzemet csak úgy elindítani, hogy összeszedünk egy jó csapatot, mert akkor lehet, hogy úgy járunk, mint a Real Madrid, ahol ott van az összes sztárfocista, mégsem ők nyerik a bajnokságot. Úgy gondolom, kell az egész mögé egy szellem, egy ember, akinek ez az élete, ez a célja. Csak pénzügyi befektetőként vagy csak termelőként üzemet létrehozni, kereskedelmi hálózatot vagy egy márkát felépíteni nehéz. Kivételes ember kell hozzá. Nem azért mondom ezt, mert magamat kivételesnek tartom, nekünk egyszerűen sikerült. Minden részterületnek összehangoltnak kell lennie, és együtt kell állnia még a csillagokkal is. Egy kívülálló csak az elért eredményeket látja, de azt, hogy ehhez milyen rögös út vezet, vagy éppen hol kell megküzdeni a hétfejű sárkánnyal, azt nem. Kérdés az is, hogy egyáltalán piacképes-e az adott elképzelés. Látok olyan termelőket, akik azt hiszik, van egy jó ötletük, ezt vagy azt fogják csinálni, az emberek pedig majd megveszik. Természetesen sok mindent meg lehet próbálni. De valamit gazdaságosan üzemeltetni, nyereségesen eladni és közben folyamatosan fejlődni annál jóval több, mint amit egyes emberek általában gondolnak. Meg lehet próbálni, mert bárki számára szabad a pálya. Sok kistermelőnél látok kezdeményezéseket, a törvény is biztosít erre lehetőségeket. Más kérdés, hogy így egy bizonyos szintnél feljebb nem nagyon lehet jutni, mert egy termelőnek más dolga is van.

 

Tekintve, hogy Ön az a szikla, amire a vállalkozás épült, Ön a motorja és a lelke az egésznek, gondolt már arra, kinek és hogyan fogja továbbadni a stafétát?
Nem mondanám azt, hogy az örökségem egyszeri és megismételhetetlen, azt senki nem tudja továbbvinni. Meglátjuk, végül is 45 éves vagyok. Van 5 gyermekem, valamelyikük csak alkalmas lesz arra, hogy átvegye tőlem a vállalkozást. Úgy gondolom, szellemi vezetőként, hadvezérként az ember még akár 85 éves korában is alkalmas lehet arra, hogy megfelelő információk birtokában rövid idő alatt eldöntse, ez az irány jó lesz, azt pedig felejtsük el. Ötvenéves korom után a birtokom erkélyén szeretnék pipázgatni, ezt már mondtam a fiúknak is. Vannak alkalmas embereink itt a cégnél, akik a napi teendőket most is irányítják, felügyelik. Ők teljesen döntésképesek és jó irányba viszik a céget. Nekem csak felülről kell ránézni az egészre. Nincsenek ebbéli félelmeim. Nem lehet tudni, mit hoz a jövő. Lehet, hogy öt év múlva jön egy befektető: Cserpes úr, 3 milliárdra taksálom a cégét, eladja-e? Én meg azt mondom, hogy négyért igen. Nem tudom, meglátjuk. 

 

Ezek szerint mindenesetre úgy építette fel a vállalkozását, hogy legyenek Ön mellett olyan kulcsemberek, akiknek a segítségével Ön felülről átlátja az egészet, de az egyes részterületeken nem kell mindig mindenhol ott lennie, igaz?
Persze, erre alkalmas emberek kellenek minden cégnél. Még egy tízfős vállalkozáshoz is kell a tulajdonos mellé legalább egy másik vezetésre termett ember. Azt szoktam mondani, az arra alkalmas embernek szembe kell jönnie. Soha nem kerestünk még kollégát hirdetés útján. Amikor a kollégák közül - valamilyen rossznak bizonyult motivációval - kineveztünk vagy ki akartunk nevelni valakit vezetőnek, azok a megoldások általában nem jöttek be. Nem tudom másképpen megfogalmazni, szembe kell jönnie annak a jelöltnek, és akkor azt mondja az ember, hogy rendben, ez így jó lesz. Ne próbálgassuk, tegyünk bele mindent, amit kell. Aztán ha nem alkalmas, akkor természetesen más munkakört kell neki ajánlani, vagy éppen el kell küldeni a cégtől. Amit megtanultunk – és ezt szoktam mondani a kollégáknak is –, hogy vigyázzunk, embereket ne akarjunk olyan tulajdonságokkal felruházni, amikről csak mi hisszük, hogy rendelkeznek velük. Nagyon fontos, hogy reálisak legyünk, nyitott szemmel nézzük a dolgokat, és ne higgyük azt automatikusan, hogy minden rendben van. Erről még sokat tudnánk beszélgetni.

 

Köszönöm szépen a beszélgetést, nagy örömömre szolgált bepillantást nyerni a Cserpes Sajtműhely kulisszatitkaiba.

Úgy gondolom, újra bebizonyosodott, hogy a siker receptjéhez sok összetevő szükséges: elszántság, tudás, hit, józanság, kitartás, segítők, kemény munka, tudatos tervezés, megfelelő stratégia és nem utolsó sorban egy csipetnyi szerencse. 
 

1 komment

Címkék: marketing piac innováció stratégia kereskedelem menedzsment kkv márka kistermelő

A bejegyzés trackback címe:

https://agrostratega.blog.hu/api/trackback/id/tr121773224

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kerekerdő 2011.02.04. 13:11:14

Hello!

A Cserpes termékek jók, fogyaszthatók, gyermekkorom ízeit hozzák vissza, de most a mozgóárus forgalmazáshoz szólnék hozzá!!!

Nagyszerű, hogy nemcsak a Cédrus piacon, de szerdánként az Óhegy lakótelepen (Bp. X.Ker.)is hozzájutunk a kedvenc Cserpes gyümölcs- joghurthoz, de- ha minusz 6 fok van kinn, akkor a "bájos" síruhás sofőr-eladó lány ne telefonálgasson hosszú percekig, hanem azonnal szolgálja ki a vásárolni szándékozókat, és ne integessen vissza kelletlenül!!!
Vagy számára teljesen mindegy hányan és mennyi árut vásárolnak?
Nem hiszem, hogy ez hosszú távon jó üzleti stratégia!
Üdv: Tigris, a Kerekerdőből