RÓLUNK

Professzionális stratégiai tanácsadás a hazai agráriumban működő vállalkozások számára a marketing, a kommunikáció, a PR és a piackutatás területén.

Hírlevél regisztráció

PORTFOLIO BLOGGER

Támogatás

Az AgroStratéga elkötelezett az innováció és a társadalmi szerepvállalás iránt, ezért lett Az Év Agrárembere díj Agrárkutatás kategóriájának támogatója 2016-ban, a Kertészet kategória támogatója pedig 2017-ben.

HÍRBOX

 

Védjük meg a hazait!

2009.12.14. 10:39 :: Varanka Mariann

Hazánk EU-csatlakozásra való felkészülése során fontos feladat volt a nemzeti-kulturális örökség részét képező élelmiszerkincs feltárása. A különböző védjegyek bevezetése segít ennek megvédésében, növeli az előállítók termékeinek értékét, piaci versenyképességét, garanciát jelent a fogyasztók számára, valamint pozitív hatást gyakorol a falusi turizmusra és a vidéki foglalkoztatottságra, így segítve elő a fenntartható helyi boldogulást.

A piaci lehetőségek jobb kihasználásának és a versenyképesség növelésének egyik eszköze lehet a hazai élelmiszerek megkülönböztetése a tömegtermékektől, ezért egyre fontosabbá válnak a különleges minőséget garantáló védjegyek és földrajzi árujelzők. Korábbi bejegyzésünkben – amely a Mezőhír 2009. szeptemberi számában is megjelent – áttekintettük a különböző márkatípusokat, és az értékesítésre gyakorolt közvetlen hatásukat. Bemutattuk, hogy a márkázott termékek itthon és külföldön is előnyben vannak a többi termékkel szemben, valamint azt, hogy az élelmiszer-termelés és –feldolgozás területén a márkázás egyik módja az eredetmegjelölés, az oltalom alatt álló földrajzi jelzés használata lehet.

A hazai alapok lefektetésében segítséget nyújtott a Nyugat-Európában – francia kezdeményezésre – már több éve futó ún. Euroterroirs (Európa Vidékei) Program, és az ahhoz való csatlakozásunk. A program koncepciójának lényege a következőképpen foglalható össze:

  • Az élelmiszer minőségét újszerű módon megközelítve a termékhez kötődő hagyományokat, tájat és kultúrát is a termék fontos minőségi jellemzőjének tekinti.
  • A hagyományos és tájjellegű élelmiszereket a nemzeti kulturális örökség részének tartja, tekintettel arra, hogy az élelmiszerfogyasztási szokásoknak kulturális vetülete is van, és a nemzeti identitástudatot az élelmiszerfogyasztási szokások, hagyományok is erősítik.
  • Az élelmiszerfogyasztási szokásokban megfigyelhető változások a jellegzetes és hagyományos termékek piaci részesedésének folyamatos növekedése irányába mutatnak. Ezeknek a piaci réseknek, kitörési pontoknak a feltárásával, a meglévő vagy látens fogyasztói igények kielégítésével a hagyományos termékek versenyképességét növelni lehet a telített európai piacon.

 

Az Európai Gyűjtemény 1997-ben 129 európai régió szerinti bontásban 4.000 hagyományos és tájjellegű terméket tartalmazott, ez a szám 2001 év végéig 5.400-ra emelkedett. A termékek egy egységes kritériumrendszernek való megfelelés alapján kerültek az egyes tagállamok nemzeti gyűjteményeibe. A legtöbb ország már könyv alakjában is megjelentette saját nemzeti gyűjteményét. Leggazdagabb Franciaország gyűjteménye (890 termék, ezen belül 91 fajta védett sajt), de igen jelentős Spanyolországé (526 termék) is. Egy hozzánk hasonló, közepes méretű ország, Portugália gyűjteménye például 351 termékből állt. Összehasonlításképpen: a brit gyűjtemény 429, a német pedig 297 terméket tartalmazott. A magyar gasztronómiai örökség jó híre eredményezte azt, hogy az európai program kibővítésébe elsőként Magyarország kapcsolódhatott be. Az Európai Unióban az agrárium az egyetlen olyan terület, ahol létezik ilyen közösségi szintű oltalmi, illetve elismerési rendszer.

A Hagyományok-Ízek-Régiók (HÍR) program az Európa Vidékei Program hazai adaptációja, amely a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) kezdeményezésével indult el 1998-ban. A program beindításához a francia kormány jelentős támogatást nyújtott. A program a továbbiakban PHARE pályázati forrásból, illetve az Agrármarketing Centrum (AMC) pénzügyi keretéből valósult meg, melyet az Európai Integrációs Főosztály integrációs keretéből nyújtott támogatások egészítettek ki. A program eredményeként létrejött Magyarország hagyományos és tájjellegű mezőgazdasági termékeinek és élelmiszereinek gyűjteménye abból a célból, hogy e speciális termékek gazdasági hasznosítása lehetővé váljon. Ez a gyűjtemény írta le először azokat a hazai pálinkákat is, amelyek már csatlakozásunk óta közösségi oltalmat élveznek az Európai Unióban. Jelenleg ez az öt, meghatározott földrajzi területen előállított pálinka áll a Közösség egész területére kiterjedő földrajzi árujelző oltalom alatt: Szatmári szilvapálinka, Szabolcsi almapálinka, Kecskeméti barackpálinka, Békési szilvapálinka, Gönci barackpálinka. A 2007-es év folyamán az Újfehértói meggypálinka, 2008-ban pedig a Göcseji körtepálinka került be a Magyar Szabadalmi Hivatal (MSZH) által vezetett nemzeti lajstromba; ezek a termékek egyelőre még nem élveznek közösségi oltalmat.

A 2000. december 31-én lezárt gyűjteményben 300 jellegzetesen magyar, illetve különleges regionális élelmiszeripari termék (zöldségek, gyümölcsök, húsipari termékek, sütőipari termékek, italok, tejtermékek, édesipari, cukrászati, és malomipari termékek, fűszerek és száraztészták), illetve növény- és állatfajta szakmai-történeti leírása található. A többi európai ország listájához képest a magyar gyűjtemény kiemelkedően gazdag tájjellegű zöldségekben és gyümölcsökben (110 termék). A listán olyan termékek szerepelnek, amelyeket hagyományos módon állítanak elő, egy adott tájegységhez köthető módon, történelmi múltjuk van, ugyanakkor ma is létező, az adott térségben ismert és forgalmazott termékek. Ilyenek például a jól ismert szatmári szilvapálinka, szegedi paprika, csabai kolbász, vecsési savanyú káposzta, tepertős pogácsa, csalamádé, Rigó Jancsi, libatepertő, parenyica sajt, kulen, konyakos meggy, kecskeméti kajszibaracklekvár, rétes, juhtúró, bácskai hurka, cecei paprika mellett olyan kevésbé ismert termékek is, mint a francia ínyencek ízlését is kielégítő csermajori teasajt vagy a Zalában keresztelők alkalmával készített baba alakú kalács (fumu). Az országos gyűjtőmunkában és a termékleírások elkészítésében a hazai szakemberek széles köre vett részt 1998 és 2000 között. A termékleírások elkészítése francia szakértők bevonásával, PHARE támogatással történt. A gyűjtemény kritériumrendszerének kidolgozásáért és a termékleírások megfelelőségéért a HÍR Program Tudományos Bizottsága volt felelős. A program döntéshozó szerve, a Nemzeti Tanács hozta meg a végleges döntést a gyűjteménybe kerülésről.
 
A HÍR védjegy használata a gyűjteményben található termékek vonatkozásában ingyenes. A HÍR gyűjtemény nyomtatott formában és elektronikusan is kiadásra került, tartalma az Agrármarketing Centrum honlapjáról letölthető.

A HÍR Program – az EU által elfogadott – hét tervezési-statisztikai régióhoz sorolja ezt a 300 magyar terméket.

 

A régiók neve alatt látható számok az adott régióból származó, HÍR gyűjteménybe tartozó termékek számát jelölik.

Idén kezdetét vette a HÍR gyűjtemény aktualizálását, illetve bővítését célzó hasznosítási program, amelynek működtetője az FVM megbízásából az AMC.  E program keretében kerül meghirdetésre a HÍR védjegy használati jogának elnyerésére kiírt pályázat, amelyre október 30.-ig lehetett jelentkezni.


A hagyományos különleges terméknek minősülő mezőgazdasági termékek és élelmiszerek elismerése

Olyan termékek elismerése biztosított ebben a rendszerben, amelyek összetételükben, vagy előállítási módjukban hagyományosak, anélkül, hogy valamely földrajzi területtel kizárólagos kapcsolatban lennének. Tehát ezek a termékek – ellentétben a földrajzi árujelző oltalmat élvező termékekkel – az Európai Unió bármely tagállamában előállíthatók, de csak az elfogadott termékleírásokban meghatározott hagyományos alapanyagokból és/vagy hagyományos eljárás alkalmazásával. A közösségi szinten elismert termékekről az Európai Bizottság nyilvántartást vezet.

A 2006-ban megújult szabályozás célja, hogy biztosítsa egyes, jellegzetes tulajdonsággal bíró hagyományos termékek számára a piacon való megkülönböztetés lehetőségét, egyúttal piaci előnyt is, tekintettel arra, hogy a terméken kötelező feltüntetni a „hagyományos különleges termék” megjelölést, vagy az ahhoz kapcsolódó közösségi szimbólumot. A korábbi, 2082/92/EGK rendeletet felváltó 509/2006/EK tanácsi rendelet szerint ahhoz, hogy egy termék bekerülhessen a rendszerhez tartozó nyilvántartásba, olyan különleges tulajdonsággal kell rendelkeznie, amely egyértelműen megkülönbözteti az azonos kategóriába tartozó más, hasonló termékektől vagy élelmiszerektől. A különleges tulajdonság vonatkozhat a mezőgazdasági termék, illetve élelmiszer lényegi jellemzőire vagy előállítási módszerére vagy az előállítás során érvényesülő egyedi feltételekre. A terméknek emellett hagyományosnak is kell lennie, azaz a közösségi piacon a nemzedékek közötti átadáshoz szükséges időtartam – általában egy nemzedéknyi időtartamnak tekintett idő, legalább 25 év – óta bizonyítottan jelen kell lennie, és hagyományos alapanyagból kell készülnie, vagy hagyományos összetételűnek kell lennie, vagy hagyományos jellegű előállítással és/vagy feldolgozással kell készülnie. Az 509/2006/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat a Bizottság 1216/2007/EK rendelete, a nemzeti végrehajtási szabályokat pedig a 15/2008. (II. 15.) FVM rendelet állapítja meg. Ahhoz, hogy egy termék hagyományos különleges termékként közösségi szinten elismerésre (ezáltal közösségi nyilvántartásba vételre) kerüljön, az Európai Bizottság eljárását – az eredetvédelemhez hasonlóan itt is – egy nemzeti bírálati szakasznak kell megelőznie. A hagyományos terméket előállítóknak (és feldolgozóknak) csoportosulásba kell tömörülniük, részletes termékleírást kell készíteniük. Ennek elfogadása az FVM határozatával történik, amely a Magyar Eredetvédelmi Tanács javaslata alapján kerül kiadásra. A kérelem ennek megszerzését követően válik továbbíthatóvá az Európai Bizottsághoz.

Az európai gyűjteménybe például borok és ételreceptek nem kerülhetnek be – de szerencsére ez nem jelenti azt, hogy nincs lehetőség méltán híres folyékony kincseink védelmére. Az Európai Parlament és a Tanács által kiadott, a szeszes italok meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, címkézéséről és földrajzi árujelzőinek oltalmáról, valamint az 1576/89/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 110/2008/EK rendelet hatályba lépése óta már önmagában a „pálinka” és „törkölypálinka” elnevezés is oltalmat élvez az Európai Unióban. Az Európai Bizottság által összeállított elektronikus nyilvántartás (E-Bacchus) tartalmazza a jelenleg már közösségi oltalom alatt álló magyar bor eredetmegjelöléseket és földrajzi jelzéseket. Az E-Bacchus nyilvántartásban a Badacsony, Balaton, Balatonboglár, Balaton-felvidék, Balatonfüred-Csopak, Bükk, Csongrád, Debrői hárslevelű, Duna, Eger, Egerszóláti Olaszrizling, Etyek-Buda, Hajós-Baja, Izsáki Arany Sárfehér, Káli, Kunság, Mátra, Mór, Nagy-Somló, Neszmély, Pannon, Pannonhalma, Pécs, Somlói, Somlói Arany, Somlói Nászéjszakák bora, Sopron, Szekszárd, Tihany, Tokaj, Tolna, Villány, Zala eredetmegjelölések és az Alföldi, Balatonmelléki, Dél-alföldi, Dél-dunántúli, Duna melléki, Dunántúli, Duna-Tisza közi, Észak-dunántúli, Felső-magyarországi, Nyugat-dunántúli, Tisza-melléki, Tisza völgyi, Zempléni földrajzi jelzések szerepelnek.

A hazai szakmai szövetségek is felismerték a védjegyekben rejlő lehetőségeket. Magyarország az egyik legjobb mezőgazdasági adottságokkal rendelkező ország, a művelhető terület 64 százalékot tesz ki, míg a világátlag 7-9 százalék között mozog. Kis hazánk valaha Európa egyik meghatározó gabonapiaci szereplője volt, de manapság már csak itthon hisszük azt, hogy a magyar búza fogalom a határainkon kívül is. A magyar termelők természetesen így is nettó exportőrök, de a további bővülés akadályokba ütközik – egyebek mellett a tengeri kikötő hiánya, illetve a piacra belépő, olcsó terményt kínáló országok miatt. A következő években ezzel együtt is lehet keresnivalónk a világpiacon, az iparági szakértők szerint elsősorban az átlagosnál jobb minőségű, a márkanévvel is ellátott Pannon búza révén, amely idén nyáron el is nyerte az európai oltalmat.

Hiú remény lenne azt gondolni, hogy ezentúl világszerte mindenki a Pannon búzából készült termékeket fogja fogyasztani, az azonban reális célkitűzés, hogy a globális búzapiacból szerény, de stabil részesedést hasítson ki magának Magyarország. A világ legjelentősebb búzatermelő országaiban már számos búzamárka létezik, például Ausztráliában 25 helyi búza védjegyet különböztetnek meg.

Az azonosítható földrajzi eredete, illetve hagyományos különleges tulajdonsága révén elismert termékek előállítása jelentős előnyökkel járhat a vidék gazdasága számára – különösen a kedvezőtlen adottságú, hátrányos helyzetű területeken. A helyi, hagyományos módszerekkel, kis mennyiségben, de jó minőségben és nagy odafigyeléssel előállított, magas hozzáadott értékű termékek értékesítése hosszú távon növelheti a gazdálkodók jövedelmét, és hozzájárulhat a vidéki népesség e területeken történő megtartásához is. Az eredetmegjelölés, a földrajzi oltalom, a különböző védjegyek és márkák pedig mindehhez támogatást, segítséget nyújtanak.

A fentiek alapján kijelenthetjük, hogy a hazai termékek védelmére szolgáló eszközök rendelkezésünkre állnak. Csak rajtunk múlik, hogy élünk-e ezekkel és milyen mértékben fogjuk kihasználni az ezekben rejlő lehetőségeket. Ez nem csak lehetőségünk, hanem egyben kötelességünk is, hiszen gyermekeink, unokáink boldogulása a tét. A magam részéről azt javaslom: védjük meg a hazait!


Források: FVM, Agrármarketing Centrum, www.pannonbuza.hu

Szólj hozzá! · 1 trackback

Címkék: marketing kommunikáció piac stratégia mezőgazdaság kereskedelem támogatás márka védjegy agrárium agrárstratégia élelmiszer gazdaság

A bejegyzés trackback címe:

https://agrostratega.blog.hu/api/trackback/id/tr831595981

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Szegedi-e a paprika??? 2010.02.14. 12:09:28

Ugye már elfelejtettük a paprikabotrányokat? Azt amikor téglaőrleménnyel hígították a fűszert, meg amikor aflatoxinnal fertőzött importszemetet csomagoltak a nemzetiszín zacskókba.   ...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.