RÓLUNK

Professzionális stratégiai tanácsadás a hazai agráriumban működő vállalkozások számára a marketing, a kommunikáció, a PR és a piackutatás területén.

Hírlevél regisztráció

PORTFOLIO BLOGGER

Támogatás

Az AgroStratéga elkötelezett az innováció és a társadalmi szerepvállalás iránt, ezért lett Az Év Agrárembere díj Agrárkutatás kategóriájának támogatója 2016-ban, a Kertészet kategória támogatója pedig 2017-ben.

HÍRBOX

 

Földbirtok-politika és agrárstratégia - egymást feltételező fogalmak

2009.11.24. 15:00 :: Pólya Árpád

Az elmúlt néhány hét alatt több szakmai fórumon, konferencián és műhelybeszélgetésen is alkalmam volt résztvenni. A rendezvények hivatalos témája többnyire a fenntartható mezőgazdasági termelés,  továbbá a klímaváltozás és a gazdasági válság ágazatra gyakorolt hatása volt. A szünetekben pedig rendszerint a földbirtok-politika és az agrárstratégia került szóba. Nem véletlenül, hiszen 2011. május 1-je fordulópontot jelent mindkettő esetében.

Idén májusban jelent meg Dr. Kapronczai István címzetes egyetemi tanár (SZIE GTK RGVI) véleménye a Világgazdaság oldalán, "Földbirtok-politika és agrárstratégia kell"  címmel. A téma azóta sem vesztett aktualitásából. Nézzük hát, hogyan is vélekedik a kérdésről a téma egyik neves szakértője.

Az agrárgazdaságnak stratégiára van szüksége, amely a tudomány eredményeire épül, de alapvetéseit a politikai és a civil szféra meghatározó szereplői is elfogadják. Az agrárstratégiának ugyanakkor meghatározó eleme a földbirtok-politika, amellyel kapcsolatban „róka fogta csuka” helyzet alakult ki a politikai szereplők között.

A termőfölddel kapcsolatos kérdések szakmai, vagyoni és politikai jellegűek. Ezért a birtokpolitika meghatározó elemeit nem a szakma, hanem a politika dönti el. A szakmai szempontok és a közösségi szabályok csak befolyásolhatják a döntést. A termőföld az agrárgazdaság leginkább átpolitizált területe. Ennek elsődleges oka, hogy a föld nem csupán termelőeszköz, hanem vagyontárgy is. Amellett, hogy jelentős áremelkedés előtt áll, rövid távon is kiváló befektetés. Egy hektár szántó átlagos ára ma Magyarországon 500-600 ezer forint, ennek éves hozama – ha csak bérleti díjat számolunk – mintegy 40 ezer forint. Ez 7-8 százalékos reálhozamot jelent, mert a föld ára is folyamatosan emelkedik. Talán nincs is ennél jobb befektetés ma hazánkban.

A nemzeti vagyon jelentős hányadát képező termőfölddel okosan kellene sáfárkodni. Szakmai igény, hogy szülessen egy hosszú távra stabilnak remélt birtokpolitika. A jelenlegi helyzet ugyanis zavaros, és ebben a legkönnyebb halászni. Még sincs politikai szándék egy konszenzusos birtokpolitika elfogadására.

2011-ben lejár a földtulajdonszerzéssel kapcsolatos uniós derogáció. Ennek meghosszabbítására nincs sok esély. Megszűnik a társas gazdaságok és a külföldiek földtulajdonszerzésének tiltása, illetve korlátozása. Erre a váltásra fel kell készülnünk. 2011-ig olyan birtokpolitika megalkotására van szükség, amely képes kezelni a derogáció megszűnésével járó kihívásokat. Ilyen például a versenyképesség által már nem indokolt, vagyonfelhalmozási céllal létrejövő nagybirtokok kialakulásának meggátlása, a hazai gazdálkodók (egyéniek és társasok) helyzetbe hozása a spekulatív tőkével szemben.

Az idő azonban gyorsan múlik, és mi mégis a szőnyeg alá seperjük a problémáinkat és a lehetőségeinket is. Egyre inkább úgy tűnik, 2011-re nem készülünk fel a kihívásokra.

A birtokpolitika érzékeny területe a társas gazdaságok és a külföldiek tulajdonszerzése. Véleményem szerint a földszerzésben kívánatosabb az itteni termelők – elsősorban egyéniek és ezután társasok – aktivitása, mint a külföldieké. A hazai gazdák földszerzésének indokai nem kérdőjelezhetők meg. A hazai társas gazdaságok földtulajdonával kapcsolatban többen felvetik, hogy az veszélyezteti a vidéki agrárnépesség földtulajdonát, illetve az egyéni gazdaságok megerősödését. Én ezt vitatom, a társas gazdaságok földtulajdona jobban fenyegeti a spekulánsokat, mint az egyénieket. De arra figyelni kell, hogy abból a szempontból sem kerülhet senki előnyösebb vagy hátrányosabb helyzetbe, hogy milyen mértékű adóval – társasági vagy személyi jövedelemadó – sújtott vagy adómentes pénzből vásárolhat földet. Sőt, az is szempont kell legyen, hogy csődhelyzetben egyéni vagy társas tulajdonban védettebb-e a föld.

A kedvezményezett gazdaságcsoportok érdekeit üzemszabályozással is lehet védeni. Ennek keretében megállapítható a maximális és a minimális földlekötés, a szakképzettség, a tulajdonolt gazdaságok száma. A maximális üzemméretet azon a ponton lehet meghatározni, ahol a méretnövekedés versenyképességi indokai megszűnnek, és a vagyonfelhalmozás válik elsődlegessé. Ez a határpont egzaktul nehezen kijelölhető, de a tesztüzemi adatok alapján lehet számításokat végezni, így kalkulálható. A jelenlegi status quót azonban – a konszenzus érdekében – nem célszerű revolúcióval veszélyeztetni.

A külföldi gazdasági társaságok és magánszemélyek földtulajdonszerzésével kapcsolatban is felmerülnek választ váró kérdések. Ha már jön a külföldi, inkább az egyéni jöjjön. Az egyáltalán nem baj, hogy hazánkba jön egy-két száz holland vagy dán gazdálkodó, megvesz 50-100 hektárt és elkezd termelni, adót fizetni, sőt, elmagyarosodik a gyermekeivel együtt. Még a környezete is profitálhat abból, ha magasabb termelési kultúrával találkozik. Az azonban nem érdeke az országnak, hogy külföldi gazdasági társaságok – külföldön élő tulajdonosok – vegyenek meg nagyobb területeket, és egyáltalán ne legyenek tekintettel a magyar vidék környezetére és társadalmára.

A földbirtok-politika ugyanakkor komplex megközelítést tesz szükségessé, nem szűkíthető le a társasok vagy a külföldiek tulajdonszerzési lehetőségeire. Konszenzussal lenne célszerű elfogadni az elővásárlási jogosultság hatályos szabályait. Kutatások bizonyítják, hogy ez nem is olyan központi kérdés, mint azt a politika sejteti. Hozzá kellene nyúlni a hatályos örökösödési szabályokhoz is, mivel a jelenlegiek a földtulajdon további elaprózódásához vezetnek. Egyáltalán megoldható-e, és ha igen, milyen hatású lenne, hogy a földtulajdont csak egy a gazdálkodást élethivatásszerűen folytató utód örökölhesse?

A nemzeti földalapban lévő lehetőségek kiaknázatlanok, így – különösen a jobb adottságú területeken – nem tölti be a funkcióját. A kezelő szervezetnek a rendelkezésére álló föld jobb hasznosításáról is gondoskodni kellene. Célszerű lenne élénkíteni a birtokkoncentrációt segítő földcseréket. Erre azonban nem elég hatékonyak az önkéntes földcserék. Az osztatlan tulajdonokat is rendezni kellene, de kérdés, hogy itt a kimérést kell-e segíteni, vagy a tulajdonosok közti földvásárlást szükséges-e ösztönözni.

Megannyi terület, amely folytatható a bérleti időtartammal, a földvédelemmel, a környezetvédelemmel. A politikának – kompromisszumokkal és megegyezéssel – mielőbb lépnie kell, mert a rendezett birtokviszonyok növelik a földárat, élénkítik a termőföld iránti keresletet. Az emelkedő árak ugyanakkor bővítik a földkínálatot, végeredményben élénkül az egész földpiac. Ez a leghatékonyabb eszköz a termőfölddel kapcsolatos spekulációk visszaszorítására.

Eddig a cikk, melynek olvasása közben több kérdés is megfogalmazódott bennem:

Egyáltalán van-e reális esélye annak, hogy a moratóriumot fenntartsuk 2011. május 1-jét követően is? Ha van, akkor mit és mikor kell megtennünk ennek érdekében?

Kérdéseimre a választ az Agrár Európa Klub szeptember végi ülésén Dr. Mikó Zoltán, az FVM Jogi Főosztályának főosztályvezető helyettese és Kurucz Mihály PhD, az ELTE ÁJK docense adták meg.

Dr. Mikó Zoltán előadásában felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy most egy olyan kérdésről van szó, amelyben 1990 és 2011 között alapvető változás gyakorlatilag nem történt, ugyanakkor a földtulajdon és a földhasználat jövőbeni rendje a tét.

A minisztérium tavaly már jelezte, hogy élni kíván a moratórium meghosszabbításának lehetőségével, és az EU akkor jegyzőkönyvbe is vette a bejelentést. A kérelmet 2010-ben kell megismételni, immár indoklással együtt beterjesztve, hogy az Európai Bizottság még abban az évben napirendre tűzhesse a kérdést.

Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter hamarosan hivatalosan is kérelmezni fogja az Európai Bizottságnál, hogy Magyarország meghosszabbíthassa a termőföldvásárlásra vonatkozó moratóriumot, noha az illetékes minisztérium is tisztában van azzal, hogy kicsi az esély az uniós jóváhagyásra.

A moratórium azt jelenti, hogy uniós csatlakozásakor Magyarország 7 évre (2011. május 1-jéig) a földpiac szabályozásában felmentést kapott egy fontos uniós alapelv - a tőke szabad áramlása - alkalmazása alól. Vagyis még másfél évig megtilthatjuk, hogy külföldi állampolgárok és vállalkozások termőföldet vegyenek nálunk - utána csak akkor, ha a hároméves hosszabbítási kérelmünkre rábólint az Európai Bizottság. Így is - elvileg - összesen legfeljebb 7+3 évig tartható fent a korlátozás.

Lássuk részletesen az EU-csatlakozási szerződésünk 3. fejezetének (A tőke szabad mozgása) 2. szakaszát:

"Az Európai Unió alapját képező szerződésekben foglalt kötelezettségek ellenére Magyarország a csatlakozás időpontjától számított hét éven keresztül fenntarthatja az ezen okmány aláírása időpontjában hatályos jogszabályaiban foglalt, a nem Magyarországon lakó vagy nem magyar állampolgár természetes személyek, illetve a jogi személyek általi, mezőgazdasági földterület megszerzésére vonatkozó tilalmat. Valamely tagállam állampolgára, illetve egy másik tagállam jogszabályai szerint létrehozott jogi személy a mezőgazdasági földterület megszerzése vonatkozásában nem részesíthető kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amilyenben a csatlakozási szerződés aláírása napján részesült. Valamely tagállam állampolgárára nem vonatkozhatnak szigorúbb korlátozások, mint a harmadik országok állampolgáraira.

Egy másik tagállam azon állampolgárai, akik önálló vállalkozó mezőgazdasági termelőként kívánnak letelepedni Magyarországon, és legalább három éve folyamatosan jogszerűen Magyarországon laknak és folytatnak mezőgazdasági tevékenységet, nem tartoznak az előző albekezdés rendelkezéseinek hatálya alá, és rájuk nem alkalmazható más szabály és eljárás, mint amelyet Magyarország állampolgáraira kell alkalmazni.

A csatlakozás időpontjától számított harmadik évben a fenti átmeneti rendelkezések általános felülvizsgálatára kerül sor. Ennek érdekében a Bizottság jelentést nyújt be a Tanácsnak. A Tanács, a Bizottság javaslata alapján, egyhangúlag a (2) bekezdés első albekezdésében megjelölt átmeneti időszak lerövidítéséről vagy lezárásáról határozhat.

Amennyiben az átmeneti időszak alatt Magyarország a mezőgazdasági földterület megszerzését engedélyhez köti, az engedélyezési eljárásnak objektív, állandó, átlátható és nyilvános kritériumokon kell alapulnia. A kritériumokat megkülönböztetés nélkül kell alkalmazni, és azok nem tehetnek különbséget a tagállamok Magyarországon lakó állampolgárai között.

Ha elegendő bizonyíték áll rendelkezésre arra nézve, hogy az átmeneti időszak lejártával Magyarországon a mezőgazdasági földterületek piacának súlyos zavara alakul ki vagy ennek kialakulása fenyeget, a Bizottság Magyarország kérelmére határozatot hoz az átmeneti időszak legfeljebb három évre történő meghosszabbításáról."

Ahhoz, hogy a kérelem meghallgatásra találjon, az említett veszély fennállásáról meg kell győződnie az Európai Bizottság összes tagjának, és a tagállamok képviselőiből álló szakbizottság hozzájárulása is szükséges. Ha megnézzük, mi állt az átmeneti rendelkezések általános felülvizsgálatakor a bizottság által az Európai Tanácsnak készített jelentésében, akkor úgy tűnik, nincs sok esélyünk a kedvező elbírálásra. Ezért egyre több szakember gondolja úgy, hogy nemcsak fel kell készülni a hosszabbítási kérelem elutasítására, de érdemes lenne elébe menni a döntésnek.

Kurucz Mihály PhD előadásában rámutatott, hogy nincs automatizmus a kérdésben, ezért 2010 év folyamán írásban szükséges benyújtani a kérelmet, a megfelelő érvekkel alátámasztva. Ilyen érvek lehetnek a közérdek (nemzeti érdek), a fenntarthatóság (megfeleljen a közösségi jognak) és az arányosság (ne legyen diszkriminatív).

A kommunikációnk retorikájának fontosságát is hangsúlyozta az előadó, azaz nem a külföldiek termőföldhöz jutását kell megtiltanunk, hanem a magyar állampolgárok és vállalkozások védelmét kell előtérbe helyeznünk.

Tehát olyan agrárüzemi törvényre van szükség, amely úgy kezeli az EU polgárok szerzési korlátait, hogy egyszerre szolgálja a magyar termelőket is, nincs kettős mércére szükség, de biztosíthatók a hazai termelők településeken belüli előnyei.

Az üzemi székhely és telephelyek köré szerveződő földbirtoklás és földtulajdon rendszere a cél. Ezen a kereten belül érvényesíthetők a föld fekvése szerinti településen a helyben lakás, a meghatározott üzemmérethez rendelt szaktudás, üzemi gyakorlat szempontjai,  mint pozitív megkülönböztetések. A hobbytelkeket le kell választani a rendszerről, ott a telekméret és a használat jellege a döntő tényező.

Mivel a kérdésben jogi alapon születik meg a döntés, ezért jogi szakértőkre kell bíznunk az elemzést és a beadvány elkészítését. Ezt megelőzően természetesen többpárti konszenzusra van szükség. - zárta előadását Kurucz Mihály.

Becslések szerint Magyarországon már ma is 700 ezer hektárt művelnek osztrák gazdák, a külföldiek pedig összesen kb. egymillió hektárt.- említette hozzászólásában Jakab István a MAGOSZ elnöke. Nem kell kizárni a külföldieket a vásárlásból, de - adminisztratív úton - lehet úgy alakítani a szabályozást, hogy a magyar gazdák kerüljenek előnybe.

Egy a földpiac viszonyait testközelből ismerő közvetítő eközben amondó, hogy nincs is szükség efféle rendelkezésekre. A piacnyitással megélénkülne a földjelzálog-piac is, amely a cégekre vonatkozó tilalom miatt most gyakorlatilag nem létezik. A bankok bizonyára szívesen hiteleznének a magánembereknél eleve hitelképesebb cégeknek, ha a föld is jelzálogképes lenne - jegyezte meg Fűr Zoltán, a földingatlanok közvetítésével foglalkozó egyik portál tulajdonosa.

Önmagában a liberalizáció sem oldaná meg a magyar földpiac legnagyobb problémáját, a szétaprózódottságot. Ma a tulajdondarabok 98 százaléka 10 hektár alatti, úgynevezett töredéktulajdon, ezért csak szántóból 2-3 millió hektárnyi terület forgalomképtelen. Pedig a hazai szántóföldvagyon mai árakon 2.200 milliárd forintos értéket képviselhet.

Jelentősen, 30-40 százalékkal növekedett tavaly a termőföld ára a közvetítők tapasztalatai szerint Magyarországon, de az emelkedés még így is 10-20 százalékkal alacsonyabb a Nyugat-Európában tapasztalttól. Mára a hektáronkénti átlagár elérte a 700 ezer forintot.

Az áremelkedés sem veszi el azonban a termelők (és a befektetők) vásárlási kedvét, hiszen az illetékhivatalok nyilvántartásai szerint évente 200-220 ezer hektár cserél gazdát. A közvetítő számításai szerint 1,5 millió forintos hektáronkénti árig a vásárlás 15 év alatt megtérül a gazdálkodásból. A termőföldárak vélhetően az enyhén visszaeső helyi szintű kereslet ellenére sem csökkennek az idén, mivel a piaci szereplők továbbra is a céges földvásárlási korlátozások 2011-es megszűnését várják.

Az uniós és a hazai földárak különbsége átlagosan 5–7-szeres, ugyanis az EU régi tagállamaiban  egy hektár termőföld ára átlagosan 3–5 millió forint között alakul. Így a termőföld-befektetés - hosszútávon, minimális kockázat mellett - a banki kamatok hozamánál magasabb jövedelmet biztosíthat.

Egy olyan befektetési formáról van ugyanis szó, amely a befektetés tárgyát képező ingatlan értéknövekedése mellett évről évre realizálható és egyre növekvő mértékű hozamot (földbérleti díj) garantál. Sőt, egy hosszabb távra megkötött földbérleti szerződéssel a bérbeadó (tulajdonos) még a kamatadó alól is mentesül, ami a banki befektetések esetén - egészen ritka kivételtől eltekintve - a nettó hozamot csökkenti. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy a hazai és külföldi jegybankok alapkamatai éppen lefelé tartanak, a banki és a termőföld-ingatlan befektetések hozamkülönbsége még számottevőbb. Nem véletlen tehát, hogy ekkora az érdeklődés, és ennyire megoszlanak a földbirtok-politika rendezésével kapcsolatos vélemények.

Amennyiben a helyzet megoldására rövidesen nem lesz valóban átgondolt és elszánt politikai akarat, akkor a külföldi földvásárló alapok és a tőkeerős nagyüzemi gazdaságok kerülhetnek számottevő fölénybe.

Ennek következményeit ki-ki gondolja végig a maga szempontából és készüljön fel rá még időben.

Amennyiben Önnek véleménye van a fentiekről, kérjük, ossza meg velünk és a blog olvasóival! Hozzászólásra a blogbejegyzés alatti "Szólj hozzá!" feliratra kattintva, regisztrációt vagy belépést követően van lehetősége.

Források: VG.hu, Origo.hu, Napi Gazdaság, Agrár Európa Klub

Szólj hozzá!

Címkék: piac stratégia szabályozás mezőgazdaság menedzsment beruházás helyzetelemzés agrárium agrárstratégia élelmiszer gazdaság

A bejegyzés trackback címe:

https://agrostratega.blog.hu/api/trackback/id/tr81546298

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.