RÓLUNK

Professzionális stratégiai tanácsadás a hazai agráriumban működő vállalkozások számára a marketing, a kommunikáció, a PR és a piackutatás területén.

Hírlevél regisztráció

PORTFOLIO BLOGGER

Támogatás

Az AgroStratéga elkötelezett az innováció és a társadalmi szerepvállalás iránt, ezért lett Az Év Agrárembere díj Agrárkutatás kategóriájának támogatója 2016-ban, a Kertészet kategória támogatója pedig 2017-ben.

HÍRBOX

 

CSR Piac 2009 - a társadalomért felelősséget érző vállalatok hazai seregszemléje

2009.05.25. 14:47 :: Pólya Árpád

Ha összehasonlítjuk a világ legnagyobb gazdaságait (nemzetállamok és nemzetközi vállalatcsoportok), akkor a 100 legnagyobb jövedelemmel rendelkező szervezet között 77 a nagyvállalat és csak 23 kerül ki a nemzetállamokat irányító kormányok közül. - Worldwatch Institute: The State Of the World, 2005.

A vállalatok gazdasági hatalmának erősödésével egyre elterjedtebb az a felismerés, hogy nagyobb társadalmi felelősséget kell vállalniuk, és kulcsszerepet kell játszaniuk a fenntartható fejlődésben. Szaporodnak az etikus befektetési alapok, a nemzetközi vállalatok pedig fenntarthatósági jelentéseket adnak ki.

 

Múló nyári divat vagy új ipari forradalom?

„Az ember ellenállása a változással szemben teljesen természetes. Ha egy vállalatigazgató (és a mögötte álló tulajdonosi kör) minden múló divatra reagálna, hamar kirakhatná a „Változás miatt zárva!” táblát. Ha viszont a józan óvatosságból cinikus kételkedés lesz, száz felbukkanó ötletből arra a két-háromra is elfelejt odafigyelni, ami a hosszú távú változás csírája.” – írja Tóth Gergely az A Valóban Felelős Vállalat című könyvében.

Ahhoz, hogy a vállalatok jobban tudjanak a jövőre figyelni - különösen arra, hogy működésüket hosszú távon fenntarthatóvá alakítsák -, fontos, hogy a vállalatokra nehezedő nyomás is megváltozzék. Amíg a rövid távú profit folytonos növelésének követelését el nem homályosítja a fenntarthatóság hosszú távú értékeinek igénye, a vállalatok alig lesznek képesek a változtatásra.

Márpedig, ha a nagyvállalatok fenn akarják tartani azt a szerepüket, hogy a társadalom uralkodó intézményei lehessenek, befolyásukat az egész társadalom javára, és nem csak az őket támogatók érdekében kell felhasználniuk.

A vállalati felelősség (VF vagy angol nyelvű megfelelőjéből rövidítve CSR) létjogosultságát ezért ma már kevesen vitatják. Gombamód terjednek a VF szabványai, eszközei, sőt eszköztárai. Ma már minden magára adó nagyvállalatnak van CSR bizottsága, osztálya, jelentése, de legalább felelőse. Úgy tűnik, a szemlélet lassan változik.

 

Hol tart mindez Magyarországon?

A KÖVET Egyesület a CSR Europe partnerszervezeteként első ízben rendezte meg a CSR Piac kiállítást 2009. május 14-én, amely lehetőséget adott a vállalatoknak arra, hogy a társadalmi felelősségvállalás terén elért eredményeiket szakmai kiállítás keretében mutassák be.

„Az érdeklődés minden várakozásunkat felülmúlta, mely igazolta, hogy van igény újfajta szemléletre és a vállalatok is üdvözlik a valódi tapasztalatcsere lehetőségét. Közel 50 vállalat 90 esettanulmánnyal pályázott a CSR Piacon, melyek közül most 41 vállalat 67 CSR intézkedését és „valóban felelős” vállalatvezetési elveit ismerhetik meg a kiállítás látogatói” – mondta köszöntő beszédében Petrik Ida, a KÖVET ügyvezetőigazgató-helyettese.

A Millenáris Parkban rendezett kiállításon a Coloplast Hungary vehette át a 2009 Valóban Felelős Vállalata díjat, a KKV különdíjat a Bakos Faipari Egyéni Cég nyerte el. CSR intézkedések kategóriában nem hirdettek győztest. A rendezvényen a látogatók is szavazhattak a legjobb megoldásokra, a Közönségdíjjal a Zwack Unicum Nyrt-t jutalmazták.

A szakmai program műhelybeszélgetéseket is tartalmazott. Az Agrostratéga ezek közül a Bionómia – Közgazdaságtan Valóban Felelős Vállalatoknak? címet viselő műhelybeszélgetésben vett részt. A beszélgetés moderátora és egyben egyik előadója Dr. Tóth Gergely, a Követ Egyesület főtitkára, a Pannon Egyetem Georgikon Karának adjunktusa. Őt kérdeztük a rendezvény témája és az agrárium kapcsolatáról.

Keszthelyről többen, hárman is voltak az előadók között. Hogyan kapcsolódik a Georgikon a műhelybeszélgetés témájához, a bionómiához?

Hát, nehéz rekonstruálni, meg dicsekvés nélkül elmondani. Én eredetileg közgazdász vagyok, és mindig gondolkodtam rajta, mi a jó megoldás. Amikor a KÖVET-et megalapítottuk ’95-ben, akkor azt gondoltuk, hogy minden kis lépés jó. Ezt máig fenntartom. A KÖVET arról szólt eredetileg – régi neve: Környezettudatos Vállalatirányítási Egyesület -, hogy a vállalatokat úgy alakítsuk egy kicsit környezetbarátabbá, hogy ez az ő érdekeiket is szolgálja.

Aztán 5-10 év alatt eljutottam oda, hogy mélyebb, strukturális problémák vannak a háttérben, és ezek a mi fejünkben vannak illetve abban az eszmerendszerben, amiben gondolkodunk. Ha itt egy jelenséget ki kell emelni, akkor az az ökonomizmus, tehát az a fajta közgazdaságtan, ami eredetileg szolgálta az embert, mára elfajult és öncélúvá vált. Sajnos most már uralkodik az embereken.

Ha ezt meg tudjuk változtatni, akkor létre fog jönni egy emberbarátabb rendszer. Persze, azért ez nem olyan egyszerű, mivel ezek olyan frázisok, amiket lehet puffogtatni. Mindenki beismeri, hogy elvben jó lenne, de a világ ma másról szól. Azt kell meghatároznunk, hogyan tudunk egy kicsit lelassulni. Ehhez kell egy ugyanolyan jó teória, mint a jelenlegi, de ami boldogabbá teszi az embereket és nincsenek azok a mellékhatásai, mint a jelenleginek: a környezetszennyezés vagy a lelki elsatnyulás, sokak szerint inkább erkölcsi romlás. Ez nagyon nehéz, mert egy rosszról egy jóra átállni könnyű; világos, hogy mit kell tenni, de egy jóról – mert valljuk be, a mostani rendszer jó, mivel béke van, egészségesek vagyunk, működik a rendszer – egy még jobbra átlépni nehezebb ügy. Ez a még jobb lehet a bionómia. A bionómia olyan közgazdaságtant jelent, ami jobban ismeri és elismeri az élő rendszerek törvényeit, és elsősorban az élet szolgálatát tekinti feladatának, kiemelten az embert, de a többi élőlény megtartásával, azaz az egész rendszert együtt.

Amikor 10-12 éves budapesti tartózkodás után - eredetileg pécsi vagyok -, a családommal Keszthelyre költöztünk, elmentem a Georgikonra dolgozni. Először nem is értettem, hogy közgazdászként, világéletemben vállalatokkal dolgozva hogyan kerülök egy mezőgazdasági egyetemre, aminek látszólag nem sok köze van a témához. De lehet, hogy pont ezért, hogy ott összejöjjek olyan természettudományos emberekkel, agrárosokkal, akiknek ez nyilvánvalóan a lelkéhez közel áll, de más oldalról közelítik meg a kérdést. A természettudomány és a társadalomtudomány egészen másképp működik, nagyjából mégis megtaláltuk a közös nevezőt. Ez lett a bionómia.

Egyelőre még csak ötlet szintjén van meg. Először házon belül, a Georgikonon hívtunk össze 10-15 oktatót, de keressük a további szövetségeseket. Az október 1-2. között megrendezésre kerülő Georgikon Napokon szeretnénk ezt a teóriát a szélesebb tudományos közvélemény elé tárni.

Azt gondolom, hogy ha ez egy jó ötlet, és igaz lesz, akkor majd belátják az emberek, és akkor elkezdenek más szellemben viselkedni. Majd a közösségek, vállalatok is másképp fognak viselkedni, és akkor megindul valamilyen változás, aminek egyébként a válság egy jó kis löketet adott. Ez olyan, mint egy bozóttűz, amikor ugye, nem muszáj, hogy pont egy ugyanolyan erdő nőjön fel megint a régi helyén.

Ha már a válságról beszélünk: a gazdasági válságnak milyen megoldási lehetőségét látja valaki, aki a fenntartható fejlődéssel foglalkozik?

Számomra ez a válság olyan, mint egy nagy felhőkarcoló, aminek most leomlott vagy lebontottuk a felső 20 emeletét. A kérdés: mielőtt elkezdjük ezt nagy erőkkel visszaépíteni abban a reményben, hogy még 25 vagy 30 emelet is lesz belőle, meg kellene állapodnunk magunkkal, hogy mi az az emberi méret, ami statikailag, meg főleg emberileg jó. Tehát mondjuk, ha megállapodunk abban, hogy 80 emelet vagy 70 vagy 90, akkor valóban csak akkorára építsük a házat. Ahogy egy élő szervezet eléri az optimális méretét, ott megáll, és ez még nem jelenti az életének a végét, úgy egy gazdasági rendszernek is meg kellene állnia, ha elérte az optimális méretét. Nyilvánvaló, hogy egy korlátozott rendszerben korlátlan növekedés nem lehetséges. Ezt ma már mindenki elismeri, csak azt nem ismeri fel, hogy ha mindenki egyénileg növekszik, akkor nyilván a teljes rendszer mérete is nőni fog. Magyarul, ha nem akarunk erőszakot, meg nem akarunk parancsszavakat, akkor bizonyos szereplőknek korlátozniuk kell magukat. Mindenki kezdje magánál, és talán nem lesz rossz a vége.

Mennyire áll önmagában ez az eszmerendszer? Hogyan kapcsolódnak hozzá más területek, mint a méltányos kereskedelem (fair trade), a közösség által támogatott mezőgazdaság (community supported agriculture), a lassú étel (slow food) mozgalom vagy a környezetvédelem és természetvédelem bizonyos területei?

Ezek mind kapcsolódnak hozzá. Ha nagyon leegyszerűsítjük, akkor a neoliberális piacgazdasági logikának a globalizáció a konkrét eredménye, a bionómiának pedig a lokalizáció lehetne. A lokalizáció konkrét megnyilvánulásai pl. a lassú étel mozgalom vagy a méltányos kereskedelem. Még egyik sem tökéletes, például a méltányos kereskedelem nem kezeli a szállítási távolságokat. Sőt, ha én Magyarországon azt találnám ki, hogy a magyar állampolgár magyar termelő által termelt ételt egyen, akkor az nem kaphatna fair trade minősítést, merthogy nem fejlődő országból való az alapanyag. Vannak viszont helyi ellátási rendszerek, szövetkezetek, helyben forgatott pénz, amelyek mind benne vannak.

Az a kérdés, hogy ebből a jelenlegi pár százalékból át tud-e billenni a rendszer úgy, hogy az legyen a marginális, aki nagy dobozházakban dolgozik, és másik nagy dobozokba megy autóval az élelmiszerért, amit nem tudni, honnan szállítanak oda. Ezek így szépen összeérnek. Úgy látom, hogy most inkább egy jó teóriát kell mögé rakni, hogy ezeket az embereket ne csudabogaraknak nézzék, hanem úttörőknek.

Mit javasol azoknak a vállalatvezetőknek, akikben a gondolat már megérlelődött?

Olvassák el „A Valóban Felelős Vállalat” című könyvet! Úgy gondolom, hogy amit ki tudtam találni, azt kitaláltam és leírtam. Szerepel benne öt alapelv arra vonatkozóan, hogy milyen lenne egy olyan cég, amely komolyan veszi a vállalati felelősséget. Ez olyan, mint egy idea, tehát e felé lehet törekedni. Erre a kiállításunk is egy jó példa. Itt van olyan 10-12 kiállító cég, amelyek bizonyos jegyeket már fölmutatnak ebből, például csökkentik a szállítási távolságokat, nem jellemzi őket a kóros ökonomizmus jelensége, a vállalati méret nem egy mindenek felett növelendő dolog, és a termékeik is jól beleférnek a fenntartható világban elfogadható termékek csoportjába. Ezeknek a termékeknek a mennyisége egyébként a mai szint kb. egyharmada, beleértve a szolgáltatást, és a termékekhez kapcsolódó szállítást is.

Hol van ebben a rendszerben a kisvállalkozások és a nagyvállalatok helye?

Ha minden tényező változatlan, tehát ugyanolyan jogszabálytisztelő, stb. egy kis- meg egy nagyvállalat, akkor az én véleményem szerint egy kicsi fenntarthatóbb. Jobban belefér a fenntartható rendszerbe, azért, mert személyes. Kutatások szerint – ez az a bizonyos Dunbar-szám – kb. 150 kapcsolatot tudunk kezelni, megjegyezni, e fölött személytelenné válnak a kapcsolataink. Tehát egy kisebb vállalat, amelynek létszáma ez alatt van, és egyébként minden rendben van vele, vagy egy olyan nagyvállalat, amelyik kisebb, teljesen autonóm egységekre tud bomlani, az nagyjából belefér a rendszerbe.

Mi lehet az oka annak, hogy mezőgazdaságban dolgozó vagy azzal üzleti kapcsolatban lévő cég viszonylag kevés van a KÖVET tagvállalatai között?

Ez jó kérdés, de nehéz rá választ adni. Csak sejtéseim vannak. A vállalati, környezeti menedzsmentet alapvetően az iparvállalatoknál, a legnagyobb szennyezőknél találták ki és ott is kezdték alkalmazni. Aztán most már szolgáltató cégek, bankok is foglalkoznak vele. A mezőgazdaságba is bejutott, de ott ez egy külön mozgalom. A biotermeléssel foglalkozókat külön egyesület, pl. a Biokultúra Egyesület tömöríti. Egy-két élelmiszeripari cég azért van a tagjaink között, a Dreher például alapító oszlopos tagunk, de tényleg nem ez a tipikus.

A fenntartható fejlődés érdekes és izgalmas fogalom, akár az elvek, akár a napi működés szintjén vizsgáljuk. Kíváncsian várjuk a folytatást az 51. Georgikon Napok nemzetközi tudományos konferencián, melynek „Lokalizáció – Megoldás a fenntarthatóságra?” lesz a címe. Addig is közelebbről megnézzük, hogyan állnak az agráriumban működő és az ágazattal üzleti kapcsolatban lévő cégek a fenntarthatósággal.

 

Szólj hozzá!

Címkék: válság mezőgazdaság kkv csr csa agrárium vállalati felelősség élelmiszer gazdaság

A bejegyzés trackback címe:

https://agrostratega.blog.hu/api/trackback/id/tr691160799

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.