RÓLUNK

Professzionális stratégiai tanácsadás a hazai agráriumban működő vállalkozások számára a marketing, a kommunikáció, a PR és a piackutatás területén.

Hírlevél regisztráció

PORTFOLIO BLOGGER

FOTÓPÁLYÁZAT

agrofoto_2017_220px.gif

Agrárkutatás

Az AgroStratéga elkötelezett az innováció és a társadalmi szerepvállalás iránt, ezért lett Az Év Agrárembere díj Agrárkutatás kategóriájának támogatója.

HÍRBOX

 

Védetté vált a magyar szürkemarha hús és az alföldi kamillavirágzat

2012.03.30. 16:21 :: Varanka Mariann

Az Európai Bizottság 2011. december 14-én a „Magyar szürkemarha hús" és 2012. február 25-én a „Alföldi kamillavirágzat” elnevezéseket jegyezte be az oltalom alatt álló eredet-megjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába. A jó hírek kapcsán folytatjuk márkavédelemmel foglalkozó sorozatunkat.

Az Európai Bizottság jelenleg 1.088 bejegyzett elnevezést tart nyilván. A nyilvántartásba vétel, azon túl, hogy védelmet biztosít az elnevezés használatával való visszaélések ellen, az azonos közösségi szimbólum révén beazonosíthatóvá és a köztudatban is egyenértékűvé teheti a hazai termékeket más tagállamok híres termékeivel.

Legutóbbi híradásunk óta 45 új bejegyzés született. Az európai márkavédelem területén élen járó országok sorrendje nem változott. Az első három ország – Olaszország, Franciaország és Spanyolország – rendelkezik az összes bejegyzés 54%-val. A benyújtott és közzétett kérelmek mennyiségét nézve semmi nem veszélyezteti vezető helyüket. Ezzel együtt aktivitásuk továbbra sem csökkent, időről időre újabb és újabb kérelmeket nyújtanak be.

 

A többi ország sorrendjében csak kisebb változások történtek. Csehország megelőzte Lengyelországot, Belgium pedig 2 hellyel került előbbre. Magyarország továbbra is a középmezőnyben helyezkedik el.


Magyar szürkemarha hús

A „Magyar szürkemarha hús” oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel (OFJ) való védelmét 2008-ban a Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesülete kezdeményezte.

A „Magyar szürkemarha hús” elnevezés kizárólag a Magyarországon, extrém-extenzív viszonyok között tartott, bizonyítottan a Magyar szürke szarvasmarha fajtából származó, fajtaazonos és fajtatiszta egyedekből nyert hús vonatkozásában használható. A termék bemutatása során felhasznált kutatási eredmények mind igazolják a „Magyar szürkemarha hús” kiemelkedő beltartalmi értékeit, illetve minden más marhahústól eltérő ízvilágát és minőségét.

A hús legszembetűnőbb tulajdonsága sötét-élénkvörös színe, ami nagy pigment tartalmának köszönhető. A hús a színe alapján is megkülönböztethető, mivel izompigment tartalma meghaladja a más marhahúsokban mért értékeket, így lényegesen sötétebb tónusú a többi marhahúsnál. A „Magyar szürkemarha hús” csepegési vesztesége minimális, állaga száraz-rostos ami a hagyományokra épülő extenzív jártatva legeltetetés eredménye. A kizárólag legelőn tartott állatok húsa minimális mennyiségű izmon belüli faggyút tartalmaz (∼1,2%), ami előnyösnek minősül az egészséges táplálkozás tekintetében.

A „Magyar szürkemarha hús” jól látható márványozottságát inkább a kötőszöveti, mint az intramuszkuláris faggyú okozza. A „Magyar szürkemarha hús” szárazanyag tartalma magas, jóval kevesebb vizet tartalmaz a standard húsmarha fajtákénál, ezért kevésbé esik össze a főzés során. Szokatlan, kissé savanykásabb, a vadhúsokéhoz hasonló íze eltér a megszokott ízektől.

Az oltalom alatt álló hús csak a meghatározott földrajzi területen született, nevelkedett, hizlalt és levágott magyar szürke fajtájú marhákból származhat. A hús darabolása és csomagolása csak a meghatározott földrajzi területen belül történhet. A takarmánynak szintén a meghatározott földrajzi területről kell származnia. Az állatok vágása és darabolása az ország közigazgatási határán belül olyan vágóhidakon, illetve daraboló üzemekben történik, ahol az állatok vágása és feldolgozása során a hús elkülönített kezelése az eljárás teljes folyamatában megvalósítható.

Tekintettel a magyar szürke fajta hagyományos tartási módjára, a „Magyar szürkemarha hús”-t szolgáltató állatok tenyésztésének és tartásának helye az ország 19 megyéjének a legeltetéses extenzív tartásra alkalmas területeire, azaz a gyep, nádas illetve művelés alól kivett mocsaras művelési ágú területekre terjed ki.

Az országnak azon területein, ahol nemzeti park is található, lényegesen magasabb az állománylétszám. Ennek oka az, hogy ezeken a területeken maradtak meg legnagyobb kiterjedésben a hagyományos extenzív állattartásra alkalmas legelőterületek, amelyek élőhelyi fenntartását a nemzeti parkok ezekkel az állatokkal oldják meg.

A bejegyzéssel egy olyan nemzeti termékünk került hivatalos uniós védelem alá, mely nagy hagyományokkal rendelkezik, ám fennmaradása néhány évtizeddel ezelőtt még komoly veszélyben volt.

A középkorban az ország területének nagy része mocsaras legelő volt, így teljesen külterjes viszonyok között nagyon sok szarvasmarhát lehetett tartani. A „Magyar szürkemarha hús” alapanyagát szolgáltató Magyar szürke szarvasmarha kivitele Európába a középkorban igen jelentős volt, évente akár 100.000 állatot exportáltunk. Ezt az óriási keresletet már akkoriban is e húsnak a kitűnő élvezeti értéke és a más marhahúsokéval össze nem hasonlítható ízvilága indokolta. A mohácsi vész (1526) előtt és utána is még vagy százötven évig Magyarország volt Európa hússzállítója. A tőzsérkedés, marhakereskedés virágzott, legnevesebb családjaink tőzsérkedéssel is foglalkoztak (Hómann-Szegfű, 1934).

A húsárut nem szállították, hanem a szilaj vágómarhákat lábon hajtották külföld felé, külön e célra kialakult, rendkívül széles terelő utakon. Így jutott el a magyar szürkemarha hús (korabeli nevén magyar marhahús) Nürnberg, München, Augsburg, Regensburg, Ulm, Strassburg, Auspitz, Légrád, Buccarin vagy Velence húsvásáraira és vált azok keresett termékévé.

Azt, hogy a magyar marhát a legjobb vágómarhának tartották, a fent említett német városok levéltáraiban megőrzött számtalan idevonatkozó, egykorú okmány bizonyítja (Augsburg, 1578; Nürnberg, 1571). E német birodalmi városok írják, hogy „a magyar szarvasmarha a legjobb, és a lengyel és magyarországi szarvasmarha húsának jósága között igen nagy a különbség” (Augsburgi városi levéltár, 1578). A német birodalmi városok rendszabása szerint, ha magyar marhát vágtak egy mészárszéken, akkor ott más húst nem volt szabad kimérni, nehogy más eredetű marhahúst csempésszenek a kiváló minőségű magyar marhahús közé. A birodalmi városokban a mohácsi vészig soha nem is volt húshiány. Az 1500-as évek végén dúló magyarországi háborút azonban megérezte Németország húsellátása is. A birodalmi városok a mohácsi vész után már sűrűn panaszkodnak a magyarországi hús elmaradása vagy rohamos drágulása miatt.

Amint hazánkban a harcok alábbhagytak, megint lett elég vágómarha. Így például 1578-ban az augsburgi mészároscéh azt kérte a tanácstól, hogy „a városi sörházban hizlalt teheneket ne vágassa le helyben, úgysem kell senkinek, mert jó magyarországi marhahúst is kaphat bárki” (Augsburgi városi levéltár, 1578).

A magyar szarvasmarha azért volt kelendő, mert ízvilágra és minőségre hozzá hasonló Közép-Európában nem akadt. A birodalmi városokban a magyar marhahúst drágábban mérték, mint a helybelit. Augsburgban például a magyar marhahús ára 12 dénár, a helybeli marha (Landochs) húsa pedig csak 7-10 dénár volt fontonként (Augsburgi városi levéltár, 1578).

A török pusztítás óriási károkat okozott, azonban a szarvasmarha tenyésztésben ez nem volt annyira jelentős, mint a gazdasági élet többi területén. A háborúk alatt kialakult hatalmas pusztaságok hasznosítása ugyanis rideg marhával volt a legjobban megoldható. Történelmi kutatások szerint (Hómann-Szegfű, 1934) a királyi Magyarország jövedelmének mintegy 30%-át a harmincadvámok adták, és ennek döntő hányada a marhakiviteli vámokból származott.

Az 1800-as évek végére az extenzíven takarmányozott magyar szürke szarvasmarha mellett intenzív takarmányozású, jobb húsformájú és jól tejelő szarvasmarhafajták tenyésztése indult meg Magyarországon, amely a szürke szarvasmarha létszámának és kivitelének csökkenését okozta. Az első világháború utáni években, az 1929-től kezdődő gazdasági válság ismét növelte a külterjes, igénytelen marha iránti igényt, így az állatlétszám növekedésnek indult. A magyar szürke szarvasmarha, mint vágómarha jelentősége a XX. században jelentősen csökkent. A szocialista rendszerben a fajta a túlélésért küzdött, de hála az elkötelezett tenyésztőknek, mára elhagyta a veszélyeztetett státuszt és állománygyarapodása folyamatos.

Napjainkban a természetes környezetben, vegyszerek nélkül, extenzíven előállított „Magyar szürkemarha hús” egyre keresettebb a piacon, amelyet igazol az ára is.

A bejegyzéssel a “Magyar szürkemarha hús” ma már hivatalosan is az olyan prémium húsok közé tartozik, mint az Egyesült Királyság számára bejegyzett Welsh Beef és Scotch Beef, a francia Maine-Anjou vagy a szintén francia Génisse Fleur d’Aubrac.

 

 

 

 

Alföldi kamillavirágzat

Az „Alföldi kamillavirágzat” oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel és földrajzi jelzéssel (OEM) való védelmét az Alföldi Vadontermő Kamillavirág Gyűjtők és Feldolgozók Csoportosulása kezdeményezte.

Az „Alföldi kamillavirágzat” az Alföld szikes területeiről kézi erővel begyűjtött, vadon termő kamilla (Matricaria chamomilla L.) szárított, válogatott virága. Ez a szárítmány a Chamomillae anthodium – hétköznapi nevén orvosiszékfű-virágzat vagy kamillavirágzat – a mindenkor hatályos Magyar Gyógyszerkönyvben és az Európai Gyógyszer-könyvben hivatalos drogként szerepel, és értékes alapanyagát adja a kamillavirágzatból készült filteres és tasakolt teának. Az „Alföldi kamillavirágzat” erős, zamatos, kellemes illatú, kissé kesernyés ízű, feldolgozáskor nem esik szét, kevésbé porlik és az illóolaját is jobban megtartja, mint a termesztett kamillából származó virágdrog. Az „Alföldi kamillavirágzat” illóolajában a gyulladáscsökkentő és fekélyellenes hatást eredményező komponens, az α-bisabolol van jelentősebb mennyiségben, legalább 20%-ban, azaz többszörösen, mint ami a termesztett kamillában található.

A terület, ahol a vadon termő „Alföldi kamillavirágzat”-ot begyűjtik és feldolgozzák, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar, Békés, Csongrád, Bács-Kiskun és Pest megyék egyes településeinek közigazgatási területét foglalja magába. A megyékben található települések megnevezése a termékleírásban került pontos meghatározásra. A felsorolt helységek közigazgatási határain belül gyűjtött alapanyagból készült termék esetében alkalmazható az „Alföldi kamillavirágzat” árujelző.

Az „Alföldi kamillavirágzat” szintén olyan, immár védett termékünk, amelynek történelmi múltjára méltán lehetünk büszkék. Az Alföld déli része és a vadon termő kamillavirág kapcsolatára utal Dr. Simonffy Ferenc: „Adatok Székkutas jelenéből és múltjából – Történelmi megemlékezés a volt vásárhelyi „Nagypusztáról” című művében, amikor azt írja, hogy a „pusztán főleg a szikes foltokon terem a kamilla, köznyelven székfűvirág.”. A szerző megemlíti, hogy sorra jelentkeztek vevőként az északi államok (Svédország, Dánia, Finnország, Kanada) megrendelői. Ezen államok orvos-vegyész szakemberei szerint „ezen növényt mesterségesen termelni nem lehet, mert az ilyen módon előállított kamillavirág nem tartalmazza a sziken és a vadon termő szikfűvirág anyagát”.

Az I. világháborút követően a német piac felvevő-képességének bővülése teremtette meg a kamilla sikerének hátterét. A Herbária Országos Gyógynövény és Selyemgubóforgalmi Szövetkezeti Vállalat az 1936-37. évben Székkutason, egy egyszerű szárítógépen indította meg a termelést, amelynek keretében kezdetben zöldségfélék tartósításával, szárításával foglalkoztak. A szövetkezet központi megbízottjai 1939. február 23-án arra az elhatározásra jutottak, hogy tevékenységüket kiterjesztik a kamillavirág szedetésére, annak szárítását iparszerűen végzik, és az ahhoz szükséges üzemet is felállítják.

A növényflóra tájjellegű hasznosításának modellértékű példája a vadon termő orvosi székfű gyűjtésének, feldolgozásának és értékesítésének kialakulása. Az „Alföldi kamillavirágzat” egyedülálló tulajdonságait a termőhely ökológiai adottságai, azaz a talaj, a napfényes órák száma, valamint az éves csapadékmennyiség együttesen eredményezik. Az Alföld másra alig hasznosítható, ugyanakkor napfényben gazdag szikes pusztáin termő növényanyagból első osztályú árut lehet előállítani. Az „Alföldi kamillavirágzat” alapanyagát jelentő Matricaria chamomilla ugyanis gyökérsejtjeiben 10 mg/g nátriumsót is képes felhalmozni. Ezzel magyarázható, hogy az Alföld szikes talaján a más növények által holt víznek számító nedvességet is hasznosítani tudja.

Az Alföldön a napfényes órák évi összege 2.000-2.100 között változik, a csapadék évi mennyisége pedig 500-600 mm között alakul. A sok napsütés nagyobb mértékű hatóanyag-felhalmozást tesz lehetővé, míg napfényszegény időjárás esetén csökken a hatóanyag képződése. Külföldi eredmények is alátámasztják, hogy a sok napfény és a meleg (ami az alföldi területek legfőbb jellemzője) kedvezően befolyásolja a kamilla illóolaj-tartalmát és befolyásolja összetételét (Saleh, 1973). Kutatási eredményekkel is igazolt továbbá, hogy a kevesebb csapadék hatására az orvosi székfű növénymagassága és virágzatának mérete csökken (Gosztola et al., 2008). Emellett a lúgos kémhatású, szikes talajok szintén gyengébb növekedést eredményeznek (Sztefanov et al., 2003; Balak et al., 1999). Számos hazai kísérletben vizsgálták a magyarországi természetes előfordulású kamillaállományt, és azt tapasztalták, hogy a dunántúli és alföldi kamilla populációk mind morfológiai, mind beltartalmi tulajdonságaik tekintetében élesen elkülönülnek. A neutrális, vagy enyhén savas talajú régiókból származó vadon termő kamilla erősebb növekedésű és nagyobb virágzatú, de illóolajában alacsony az α-bisabolol tartalom. Az Alföld kontinentálisabb, szikes jellegű területeiről begyűjtött kamilla gyengébb növekedésű, kompakt virágzatú, illóolaja viszont az értékes, erős görcsoldó és gyulladáscsökkentő hatású α-bisabololt, mint az illóolaj fő komponensét nagy mennyiségben tartalmazza. Ennek aránya mindenképp eléri a 20%-ot, de évjárattól függően akár 45-58% is lehet (Gosztola et al., 2005; Sztefanov et al., 2003). A termék és az Alföld földrajzi környezetének éghajlati, talajtani szempontból vizsgált kapcsolata során tehát megállapítható, hogy az „Alföldi kamillavirágzat” alapanyagát azok az alacsony növésű és magas α-bisabolol tartalmú orvosi székfű növények jelentik, amelyek kizárólag az Alföld fent említett egyedi ökológiai adottságú területein találhatók meg.

A kamillavirágzat gyógyító erejét igen régóta ismerik és felhasználják: a virágából főzött tea gyulladáscsökkentő, görcsoldó hatású, erősíti a fogínyt és serkenti az emésztést, valamint külsőleg borogatásra is használható. A kamillateát világszerte fogyasztják, mert kellemes az íze és igen jó közérzetet biztosít. Évente átlagosan 500-600 ezer kilogrammot gyűjtenek be kézzel. A begyűjtött virágot szárítják, tisztítják és teaként értékesítik. Nagy mennyiségben szállítanak belőle Olaszországba, Németországba és Ausztriába.

Az uniós bejegyzés ezt a magyar teát a köztudatban is olyan beazonosítható és megkülönböztethető termékké teszi, mint a Kína számára bejegyzett Longjing cha, vagy az indiai Darjeeling tea.

Az új bejegyzések eredményeként az uniós nyilvántartás immár tíz magyar földrajzi árujelzőt tartalmaz. A Magyar szürkemarha hús és az Alföldi kamillavirágzat mellett a Gönci kajszibarack, a Szegedi fűszerpaprika-őrlemény, a Szegedi (téli)szalámi, a Budapesti téliszalámi, a Csabai (vastag)kolbász és Gyulai (páros)kolbász, valamint a Hajdúsági torma és a Makói (vörös)hagyma szerepel a nyilvántartásban. Következő cím várományosaink a Szőregi rózsatő és a Kalocsai fűszerpaprika őrlemény, melyek 2011 októberében kerültek közzétételre. Ha senki nem emel kifogást az Európai Bizottságnál ezek bejegyzése ellen, akkor remélhetőleg hamarosan újabb jó híreknek örvendhetünk.

Korábbi elemzéseinkben bemutattuk, hogy a márkázott termékek itthon és külföldön is előnyben vannak a többi termékkel szemben, valamint azt, hogy az élelmiszer-termelés és –feldolgozás területén a márkázás egyik módja az eredet-megjelölés, az oltalom alatt álló földrajzi jelzés használata lehet. Bízunk benne, hogy ez a fent említett tíz magyar védett termék esetében sem lesz másképpen.

Források: www.kormany.hu, www.ec.europa.eu, www.szurkemarha.hu
 

Szólj hozzá!

Címkék: marketing kommunikáció piac stratégia szabályozás mezőgazdaság kereskedelem márka védjegy agrárium agrárstratégia élelmiszer gazdaság

A bejegyzés trackback címe:

http://agrostratega.blog.hu/api/trackback/id/tr744350510

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.