RÓLUNK

Professzionális stratégiai tanácsadás a hazai agráriumban működő vállalkozások számára a marketing, a kommunikáció, a PR és a piackutatás területén.

Hírlevél regisztráció

PORTFOLIO BLOGGER

Támogatás

Az AgroStratéga elkötelezett az innováció és a társadalmi szerepvállalás iránt, ezért lett Az Év Agrárembere díj Agrárkutatás kategóriájának támogatója 2016-ban, a Kertészet kategória támogatója pedig 2017-ben.

HÍRBOX

 

A fordulat éve lesz az idei?

2010.01.21. 20:26 :: Pólya Árpád

„A mezőgazdasági termékek iránti kereslet a válság ellenére stabil, sőt előrejelzések szerint akár nőhet is. Az agrárium tehát a jövőben is húzóágazat lehet” - ez volt a résztvevők egybehangzó véleménye tavaly júniusban, a XIX. Élelmiszer- és Agrárgazdasági Világfórum megnyitóján. Az elmúlt két év árváltozásai – legalábbis rövidtávon - mást mutatnak.

2009. január–november között az agrártermékek termelőiár-szintje 10,2%-kal esett vissza, ami a növényi termékek árszínvonalának 14,0%-os, illetve az élő állatok és állati termékek árának 4,3%-os csökkenéséből adódott. A gabonafélék termelői átlagára 15,9%-kal mérséklődött az előző év első tizenegy hónapjához képest. Ezen belül a búza ára 26,1%-kal, a kukoricáé 7,7%-kal esett vissza. Az ipari növények ára 15,0%-kal lett alacsonyabb, míg a burgonyáé 6,3%-kal nőtt. A zöldségfélék ára 7,7%-kal mérséklődött. A gyümölcs árindexe 19,8%-kal mérséklődött, ezen belül a szőlő ára 4,8%-kal, a többi gyümölcsé 31,3%-kal esett vissza 2008 első tizenegy hónapjához képest. A vágóállatok termelői ára ugyan 1,4%-kal emelkedett, az állati termékek ára viszont 16,2%-kal visszaesett – a tej ára 23,5%-kal csökkent, a tojásé pedig 5,0%-kal növekedett - az év első tizenegy hónapjában. Mindez rendkívül gyenge második féléves kereslettel párosult, ráadásul az áresés is egy előző évi csökkenő árszintről következett be.

Amint az ismeretes, az agrártermékek termelői árszintje 2008 novemberében 22,3%-kal mérséklődött az előző év azonos időszakához képest. Ezen belül a növényi termékek árszínvonala 39,6%-kal csökkent, az élő állatok és állati termékek ára pedig 4,1%-kal nőtt. 2008 novemberében a gabonafélék termelői ára az előző év novemberéhez viszonyítva 46%-kal esett vissza. Az olajos növények termelői ára novemberben 13,4%-kal csökkent az előző év novemberéhez képest. A burgonya termelői ára az előző év azonos hónapjához mérten 27,9%-kal csökkent, a zöldségfélék árszínvonala 5,5%-kal esett vissza. A gyümölcsök termelői 62,3%-os árcsökkenést könyvelhettek el, amelyben főként az alma árának 79,4%-os, és a borszőlő árának 30,4%-os csökkenése volt a meghatározó. A vágóállatok termelői árának 11,1%-os növekedése főleg a vágósertés árának 25,1%-os, valamint a vágóbaromfi és a vágómarha árának ennél jóval kisebb, 0,2%-os, illetve 0,9%-os emelkedéséből adódott. Ennek fényében a tavalyi év még sötétebb színben tűnik fel az agrárium szereplő számára.

Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy tavaly nemcsak a termelői árak, hanem a hozamok is jóval alulmúlták a rekordokat döntögető 2008-as évet, a kép még riasztóbb. Sőt, az elmúlt évek beruházásaihoz felvett hitelek törlesztése is nyomja a gazdálkodókat. Eközben az agrárvállalkozások tavaly a korábbiaknál kedvezőtlenebb feltételek mellett juthattak kölcsönökhöz, mivel a pénzintézetek a gazdasági válság miatt szűkítették a hitellehetőségeket. Nem csoda hát, ha a felszámolt cégek ágazati sorrendjében harmadik helyezést ért el a mezőgazdaság, a válság által legjobban sújtott gépjármű-kereskedelem és építőipar mögött. Az agrárium dobogósnak számító 3%-os felszámolási rátája gyakorlatilag azt jelenti, hogy tavaly minden 33. mezőgazdasági vállalkozást felszámoltak.

Miről szólhat ezek után a 2010-es év?

Annyi biztos, hogy az idei esztendő vízválasztó lesz, nemcsak az áprilisban esedékes országgyűlési választások és a szakminiszter várható nyugdíjba vonulása miatt, hanem sok egyéb szempontból is. Várhatóan eldől az is, hogy a gazdasági válság merre veszi az irányt. A hazai makrogazdasági adatok közül a legtöbb egyre kedvezőbb képet mutat és az idei évre vonatkozó elemzői várakozások szintén pozitívak. Bármelyik prognózist nézzük, abban mindegyik gazdaságkutató szervezet egyetért, hogy idén csökken az infláció, bővül a külkereskedelem, növekszik a beruházások volumene és a tavalyinál többet érnek majd a bérek is. Az optimistábbak már a gazdaság teljesítményének növekedését jelzik előre.

Vége lenne hát a gazdasági válságnak?

Bár a fentiek javuló tendenciát jeleznek, a munkanélküliségi ráta sehogy sem akar csökkenni. Ez pedig a fizetőképes keresletre van közvetlen hatással. Így nem csoda, ha a gazdaságkutatók is óvatosak a háztartások fogyasztására vonatkozó várakozások becslésekor. Jó hír lehet azonban, hogy már a pesszimistábbak is a fogyasztás csökkenésének legalább a lassulásával számolnak. Szintén az optimizmust erősítheti, hogy az euró övezet jövő évre várt gazdasági növekedése összességében már pozitív. Sőt, nemcsak Nyugat-Európa kezd lendületbe jönni, hanem a kontinens tíz keleti tagállamának fele is pozitív GDP-növekedést vár erre az évre. Bizakodásra ad okot az is, hogy - a Nemzetközi Energiaügynökség szerint - idén meglódulhat a kőolajkereslet, mert felgyorsul a gazdasági növekedés az ázsiai feltörekvő országokban. A kőolaj árának emelkedése jól jöhet azoknak, akik a mezőgazdasági termények árának emelkedésére számítanak. Ennek oka, hogy az energiaárak (főként a nyersolajé) és a mezőgazdasági termények ára általában együtt mozog. Így az olaj árának emelkedése az ágazat számára – ha ideiglenesen is, - de pozitív jel lehet. A tovább erősödő tőzsdei jegyzések és a választások miatt esetleg gyengülő forint segítheti a bennragadt termények exportját. Ez megint csak jó hír lehet a mezőgazdászok számára, mivel a felvásárlási árak emelkedését eredményezheti.

Idén újra lesz általános mezőgazdasági összeírás, melynek során természetes személyek személyes adatait is begyűjtik, így az adatvédelemmel összefüggő alkotmányos kötelezettségek miatt törvény rendeli majd el az eljárást. Az összeírás elvégzésére az Európai Parlament és az Európa Tanács rendeletben kötelezi az uniós tagállamokat. Hasonló adatgyűjtés utoljára 2000-ben volt, ezért az azóta eltelt egy évtized során lezajlott változások miatt is szükség van egy új felmérésre. Arra szintén jó lesz a statisztika, hogy az őstermelők tevékenységéről pontosabb képet kapjanak a hatóságok.

2010. január 1-jétől megváltozott a mezőgazdasági őstermelői igazolványok kiállításáért fizetendő díj mértéke. Az új igazolványok és az értékesítési betétlapok kiadásáért ezer-ezer forintot kell fizetnie az igénylő természetes személynek, míg a gazdaság adataira vonatkozó módosítások bejelentése díjmentes.

Április 1-jétől változik a mezőgazdasági idénymunka szabályozása is, mivel az Országgyűlés tavaly decemberben elfogadta az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvényt.  2010. március 31-ig tehát még élnek az AM-könyvek, és a munkaszerződést az eddig megszokott módon lehet megkötni, a közterheket pedig a közteherjegyek beragasztásával lehet leróni. Április 1-jétől az alkalmi munkavállalói könyvek és a közteherjegyek megszűnnek, helyette egyszerűsített munkaszerződést kell kötni, illetve elektronikusan kell bejelenteni a foglalkoztatást az APEH felé. A növénytermesztési idénymunkára - külön kedvezményeket biztosító - speciális szabályok vonatkoznak. Növénytermesztési idénymunkának tekintendő egy külön, 2010. április 1-jéig kiadandó kormányrendeletben meghatározott egyes növénytermesztési termékek (pl. zöldség, gyümölcs, dohány) termelésével összefüggő mezőgazdasági idénymunka és a megtermelt növénytermesztési termékeknek a munkáltató saját gazdasága területén történő anyagmozgatása, csomagolása. Növénytermesztési idénymunka esetén a munkáltatót a bejelentési kötelezettség azzal az eltéréssel terheli, hogy azt nem naponta a munkavégzés megkezdéséig, hanem csak a tárgyhónapot követő hónap 12-éig kell teljesíteni.

2011. május 1. fordulópont lehet a földtulajdonszerzés területén is, mivel jövőre lejár az ezzel kapcsolatos moratórium. A minisztérium már jelezte, hogy élni kíván a jelenlegi szabályok meghosszabbításának lehetőségével, és az EU jegyzőkönyvbe is vette a bejelentést. A kérelmet 2010-ben kell megismételni, immár a megfelelő indoklással együtt beterjesztve, hogy az Európai Bizottság még az idén napirendre tűzhesse a kérdést. A moratórium meghosszabbításának azonban nincs sok esélye, így várhatóan megszűnik a társas gazdaságok és a külföldiek földtulajdonszerzésének tiltása, illetve korlátozása. Erre a váltásra addig alaposan fel kell készülnünk, és 2011-ig olyan birtokpolitika megalkotására van szükség, amely képes kezelni a derogáció megszűnésével járó kihívásokat. Ha a helyzet megoldására rövidesen nem lesz valóban átgondolt és elszánt politikai akarat, akkor a külföldi földvásárló alapok és a tőkeerős nagyüzemi gazdaságok kerülhetnek számottevő fölénybe.

Az Európai Bizottság éppen e cikk írásának idején alakul újjá. Az új Bizottság tagjelöltjeinek -, így az új mezőgazdasági biztos jelöltnek is - január 11-19. között kellett válaszolniuk az Európai Parlament kérdéseire. Dacian Ciolos román agrár biztosjelölt európai parlamenti meghallgatásán mandátumának prioritásai közé sorolta a közös agrárpolitika (KAP) 2013 utáni időszakra vonatkozó távlatának meghatározását, illetve a KAP reformjának szükségességét. Ez év végére várható tehát az erre vonatkozó javaslat első változatának nyilvánosságra hozatala.

Éppen félidejénél tart a 2007-2013 közötti EU-s költségvetési időszak. Ezzel összhangban szintén félidős az Új Magyarország Vidékfejlesztési Stratégiai Terv (ÚMVST), amely a magyar vidékfejlesztési program (ÚMVP) ugyanezen időszakra vonatkozó stratégiai kereteit tartalmazza. Az ÚMVST célja, hogy kijelölje az agrár-vidékfejlesztés irányait, célkitűzéseit, és meghatározza a célok elérésének módját, valamint eszközeit. Lassan egyébként is időszerűvé válna a következő hétéves terv elkészítése, azonban a KAP reformja és a földtulajdonszerzés területén várható jövő évi változások nem tűrik a halasztást.

A Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének régi-új elnöke, Jakab István egy nemzeti programban látja az ágazat válságának megoldását, és nemzeti összefogást sürget. Valószínűleg elsősorban a MAGOSZ honlapján megtalálható, 2006. március 19-i dátummal keltezett „Gazdaprogram”-ra utal.

Az Európai Unió már 1999 óta aktív vidékpolitikára ösztönzi – 2009-től kötelezi – a tagállamokat, sőt előírja az új vidékpolitika kialakítását a civil társadalom - mindenekelőtt a helyi lakosság, a vállalkozók és a szakértelmiség - bevonásával. Így mára hazánkban is vannak ennek kézzelfogható eredményei.

Pálinkás József, az MTA elnöke tavaly tavasszal mutatta be az MTA székházában Glatz Ferenc akadémikus, az MTA korábbi elnöke Új vidékpolitika címmel megjelent kötetét. Az előző bekezdésben leírtakat igazolja, hogy a könyv írója és méltatója egyaránt a hagyományos agrártudomány területén kívülről érkezett. A könyv történészprofesszor szerzője kiemelte, hogy a vidékpolitika nem csupán agrárpolitika, hanem egészség- és oktatáspolitika, infrastruktúra és igazgatáspolitika is.  Az energetikai, pénzügyi és klímaválság Glatz Ferenc szerint azt jelzi, hogy a globalizációt is szabályozni, irányítani kell. Új harmóniát kell teremteni globalitás és lokalitás között, hogy a globalizáció ne nagyhatalmi érdekérvényesítést, hanem a különböző adottságú térségek kölcsönös egymáshoz rendeződését jelentse. A könyv szerzője zárógondolatában kifejtette, hogy a politika és a társadalom párbeszédére van szükség, hiszen a vidék jövője a szemléletét megújító közigazgatási szakemberek mellett az ott élő a gazdálkodóktól, iparosoktól, tanároktól is függ.

A 2008 áprilisában Nádudvaron, majd 2009 májusában Pápán megrendezett I. és II. Magyar Agrárakadémia igazolta, hogy a magyar agrárium igényli a jövőbe mutató, problémafeltáró rendezvényeket, valamint a valódi társadalmi vitát. A megkezdett munka folytatásaként idén március 5-6. között ismét Nádudvaron kerül megrendezésre a III. Magyar Agrárakadémia.

Még 2007 nyarán megszületett a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégia (NFFS). Az NFFS fő célkitűzése, hogy elősegítse a hazai társadalmi, gazdasági és környezeti folyamatok összességének, azaz országunk fejlődésének közép-, illetve hosszútávon fenntartható pályára való áttérését, figyelembe véve a hazai adottságokat és a tágabb folyamatokat, feltételeket. Az NFFS – célkitűzése elérése érdekében – elvi útmutatást nyújt arra, milyen szemléletmódot és megközelítést kell alkalmazni a hosszú távú, átfogó és ágazati, illetve területi szintű fejlesztési tervek és ágazati programok fenntarthatósági vizsgálata és felülvizsgálata, illetve újak készítése, majd végrehajtása során. Az NFFS rövidtávon (3-5 év) illeszkedik a hazai és nemzetközi stratégiák és koncepciók jelenlegi kereteihez, magában foglalva ugyanakkor azok felülvizsgálatát, és közép (10-15 éves), illetve hosszú (25-50 éves) távon való, a fenntartható fejlődés célrendszeréhez igazodó átalakítását.

2008 nyarán elkészült a 2008-2020 közötti időszakra vonatkozó Stratégia a magyarországi megújuló energiaforrások felhasználásának növelésére. A dokumentum egyik legfontosabb megállapítása a következő: „A lehetőségek és korlátok alapján megállapítható, hogy a hazai és uniós elvárásoknak megfelelő megújuló részarány növelés csak a biomassza alapú energiatermelés jelentős mértékű növelésének segítségével lehetséges – a többi megújuló energiaforrás lehetőségeinek kihasználása esetén is. Fel kell hívni a figyelmet azonban arra, hogy az élelmezési célú mezőgazdasági termények energetikai felhasználásánál fokozott és folyamatos odafigyelésre van szükség annak érdekében, nehogy az élelmezési, illetve takarmány szükségletek hátrányba kerüljenek és tekintettel kell lenni a fenntarthatósági kritériumokra.”

A fenntarthatósággal kapcsolatosan egy másik, 2008-2025 közötti időszakra vonatkozó dokumentum is megjelent. Ez a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia (NÉS), amelynek 2050-re vonatkozó agrárágazati jövőképe az alábbi: „A mezőgazdaságban az alacsony vegyszerhasználatú integrált, illetve biogazdálkodás válik uralkodóvá. A Nemzeti Erdőtelepítési Program (NEtP) megvalósításával az ország erdősültsége 27,4%-ra emelkedik.”

Még a fenti stratégiai döntéseket tartalmazó dokumentumok megszületését megelőzően, 2006 februárjában megjelent A magyar élelmiszeripar egyeztetett innovációs stratégiája. A dokumentumnak az élelmiszer-gazdaság helyzetelemzésére vonatkozó fejezete az alábbi fontos megállapítást teszi: „Ha Magyarország lemarad az élelmiszeripari innovációban, elkerülhetetlenül át kell majd engednie piacait a külföldről beérkező élelmiszereknek, ami ugyancsak elkerülhetetlenül a jövedelemtermelő képesség jelentős csökkenéséhez és munkahelyek elvesztéséhez vezetne. Ezzel szemben a magyar élelmiszeripar lehetőségeinek az innováció segítségével történő kihasználása versenyelőnyhöz juttathatja a magyar élelmiszer-gazdaságot.”

Az előző bekezdés utolsó mondatával kapcsolatos a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) egyik sajtóközleménye, amely tavaly jelent meg „A versenyképesség javítása segíthet az agrárium gondjain” címmel. „Nem célszerű, nem kívánatos, s a fogyasztók érdekét sem szolgálná, ha az élelmiszerszektort kivonnák a versenytörvény hatálya alól.” - derül ki a GVH által készített, a 2008-as mezőgazdasági terményfelvásárlási folyamatokat elemző tanulmányból.

A GVH az élelmiszer termékpályákat érintő panaszok és bejelentések vizsgálatai alapján a következő fontosabb tapasztalatokat fogalmazza meg:

  • Egyes vállalkozásoknak és iparági szövetségeknek téves várakozásaik vannak a piaci alkalmazkodási folyamatok során jelentkező feszültségek versenyjogi kezelhetőségét, versenyhatósági feloldhatóságát illetően.
  • Az aszimmetrikus tárgyalási pozíció létezik, de a vizsgálatokban látott szerződések alapján nem jellemző a szerződéses feltételek nagymértékű azonossága, ami az alkuk egyediségére, az alkuképesség és készség fontosságára utal.
  • Az ellenszolgáltatás nélküli szerződéses feltételek a kereskedelmi láncok gyakorlatából kiiktathatók voltak, így szigorúbb beavatkozásra nem volt szükség.

A GVH álláspontja szerint a versenyhatóságok az agrárvertikum szereplői között a jövedelemelosztásban tapasztalható egyenetlenségeket, vagy a kereslet és kínálat eltéréseiből fakadó piaci feszültségeket versenyjogi eszközökkel nem tudják kezelni. Az agrárszektorban az ágazati szabályozás ezért előnyt élvez az általános versenyjogi megközelítéssel szemben. Amennyiben azonban az ágazati szabályozás által meghatározott kivételek körébe tartozás nem állapítható meg, akkor az általános versenyjogi szabályok alkalmazhatóak és alkalmazandóak az adott magatartásra az élelmiszer ágazatban is.

A termékpályát jellemző mélyreható problémákat a versenyhatóság szerint a vállalkozások piaci igényekhez való alkalmazkodási folyamatainak felgyorsításával, a piacorientáció javításával lehet csak csökkenteni. Kellő körültekintést és óvatosságot kíván azonban minden olyan állami beavatkozás - például a kiskereskedelem viselkedésére vonatkozó külön szabályozás - alkalmazása, amely csupán egy adott állam területén kényszeríthető ki. Fennáll ugyanis a veszélye, hogy egy szigorúbb szabályozás éppen a külföldi tranzakciókkal könnyen bonyolítható import arányának növelésére ösztönöz, s végül a hazai szerződőket érinti hátrányosan. Erre egyébként Sólyom László köztársasági elnök is felhívta a döntéshozók és a piaci szereplők figyelmét, amikor az Országgyűlésnek megfontolásra visszaküldte a tisztességtelen forgalmazói magatartásról szóló törvényt.

Nem helyes olyan illúziókat táplálni, hogy - az egyébként kicsi, s a nemzetközi piaci mozgásoknak erősen kitett - magyar piacon ezeket a gondokat a piaci szereplők helyett az állam meg tudja oldani. Az Európai Unióhoz tartozás ténye ugyanis gátat szab a piacvédelmi intézkedéseknek. A vállalatok közötti export és import versenykorlátozó célú vagy hatású megállapodások esetében az uniós versenyjog jelenti a legfontosabb korlátot. A magyar termékpálya etikai kódexet érintő versenyhatósági kifogások a jogszerűen még törvényi szabályozással sem pótolható, nem megengedett piacvédelmet, az európai import megjelenését is korlátozó néhány rendelkezést kérdőjelezték meg.

A közvélekedéssel ellentétben a piaci alkalmazkodás elemét képező szervezeti vagy szervezési átalakulással, koncentrációnövekedéssel vagy koordinációjavítással járó, hatékonyságjavítást eredményező változtatások versenyjogi akadályokba nem ütköznek - jegyzi meg a GVH tanulmánya. Különösen igaz ez, ha ezek a változások a kkv szektorba tartozó, kis piaci részesedésű vállalatok között mennek végbe. Ennek azonban feltétele, hogy azok nem valósíthatnak meg árrögzítő vagy piacfelosztó kartelleket. Amennyiben azonban az érintett termelők jelentős részében nincs meg az igény és az ismeret az alkalmazkodási kényszer elfogadására, úgy a tömeges szelekció veszélye csak nőni fog a mezőgazdaságban.

A GVH álláspontja szerint a mezőgazdaságban is a piaci kényszerekhez való rugalmas alkalmazkodás garantálhatja mind az ágazat versenyképesebbé válását, mind a magyar fogyasztók és társadalom jólétét. A versenyhatóság szerint az élelmiszer piacokon sem akadálya a verseny a versenyképességnek, hanem éppen annak egyik forrása. Mindebből következően nem célszerű, nem kívánatos, s a fogyasztói jólétet sem szolgálná az élelmiszerszektor versenyjog hatálya alól való kivonása.

Külön figyelmet érdemel a GVH elemzéshez tartozó 5. sz. melléklet, amely a lehetséges hosszú távú megoldásokra vonatkozó ajánlásokat tartalmazza. Érdemes alaposan végigolvasni és megszívlelni a benne foglaltakat minden ágazati szereplő, az ágazattal üzleti kapcsolatokat ápoló vállalkozás döntéshozója, valamint a szakmai szövetségek és érdekképviseletek képviselői számára egyaránt.

Itt többek között olyan elemek is szerepelnek, amelyek tipikus marketingeszközök, illetve a marketing tárgykörébe tartozó fogalmak. Például:

  • Csatornapolitika, ellátási lánc
  • Integráció, koordináció, kommunikáció (azaz szervezés, összehangolás és tájékoztatás)
  • Árképzés, maximált ár
  • Beszállítói szerződések, keretszerződés
  • Márkázás, márkaérték, kereskedelmi márka
  • Réspiacokon való megjelenés (pl. öko- és biogazdálkodás)

Tehát már a GVH ajánlásokból is világosan kitűnik, hogy nem elsősorban a termeléssel van gond, inkább a termény elhelyezésével, piacra juttatásával kapcsolatos a probléma. A megoldásokat pedig nem az államtól kell várniuk a piaci szereplőknek, hanem a fenti eszközök alkalmazásától.

Tavaly került kezembe „A versenyesélyek javításának lehetőségei a magyar élelmiszer-gazdaságban” című, a 2008. év végén megjelent tanulmány. A könyv a Magyar Agrárkamara megbízásából, neves szerzők közreműködésével készült és az alcímében is megfogalmazott kérdésre keresi a választ: „Alapanyag-termelő vagy nagyobb hozzáadott-értékű termékeket előállító ország leszünk?”

A helyzetelemzés által nyújtott diagnózis röviden a következő: „A magyar agrárgazdaság továbbra is strukturális feszültségekkel terhes, gyenge versenyképességgel jellemezhető pályán vergődik.”

A tanulmány által közzétett megoldási javaslat pedig egy új, tudatos és harmonizált alkalmazkodási stratégia kialakítása. Úgy érzem, itt mindhárom jelző azonos súllyal szerepel, és ez nem is véletlen.

Különösen értékes a mű összefoglaló fejezetében elhelyezett javaslatcsokor, amely területenként határozza meg a feladatokat. Így burkoltan az egyes problémák megoldásának felelőseit is meghatározza.

Az egyes területek a következők:

•    Marketing (talán nem véletlenül ez került az első oszlopba)
•    Gazdaságpolitikai feladat
•    Hatósági feladat
•    Vidékfejlesztés és támogatáspolitika
•    Oktatás, kutatás, szakképzés
•    Koordináció és együttműködés
•    Logisztika

A felsoroltakon kívül természetesen külön megjelenik az agrárpolitika, melynek három fő feladata a következő:

•    Átfogó agrárstratégia részeként a megújuló mezőgazdasági energia-termelés komplex fejlesztési tervének elkészítése

•    Átfogó agrárstratégia részeként a kertészeti vertikumok komplex fejlesztési tervének elkészítése

•    Átfogó agrárstratégia részeként az állattenyésztési vertikumok komplex fejlesztési tervének elkészítése

A helyzet elemzése tehát befejeződött, a diagnózis elkészült. A célok és stratégiák világosak. Remélhetőleg minden érintett átérzi a döntés súlyát és felvállalja annak felelősségét. Már csak meg kell valósítanunk.

Ehhez valóban nemzeti összefogásra van szükség, de előbb el kell tudnunk fogadni, hogy az egyéni gazdaságok és a társas vállalkozások egymás mellett is, nem pedig csak egymás kárára fejlődhetnek. Ekkor a leginkább megosztó birtokpolitikai kérdésben is konszenzus alakulhat ki, és az agrárium valóban húzóágazattá válhat a jövőben.

Szólj hozzá! · 1 trackback

Címkék: marketing piac innováció stratégia válság szabályozás mezőgazdaság kereskedelem piackutatás menedzsment kkv termény helyzetelemzés őstermelő agrárium agrárstratégia élelmiszer gazdaság

A bejegyzés trackback címe:

http://agrostratega.blog.hu/api/trackback/id/tr961691164

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Becsaptam, hogy nyerjen 2010.01.29. 22:41:37

Szuper almái vannak az öregnek, vagy háromféle és rárohad.Tegnap is kinn állt a piacon és egész nap hat kilót adott el.- Miért nem adja olcsóbban?- Nem engedik! Az összes zöldségesstand ugyanazé a bűnbandáé és még meg is vernek, ha olcsóbban adom az al...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.