RÓLUNK

Professzionális stratégiai tanácsadás a hazai agráriumban működő vállalkozások számára a marketing, a kommunikáció, a PR és a piackutatás területén.

Hírlevél regisztráció

PORTFOLIO BLOGGER

Támogatás

Az AgroStratéga elkötelezett az innováció és a társadalmi szerepvállalás iránt, ezért lett Az Év Agrárembere díj Agrárkutatás kategóriájának támogatója 2016-ban, a Kertészet kategória támogatója pedig 2017-ben.

HÍRBOX

 

Közvetlen értékesítés – kulcs a kistermelők piac- és versenyképességének növeléséhez

2009.11.17. 12:32 :: Varanka Mariann

Korábbi elemzésünkben, mely a közvetlen értékesítés lehetőségeit taglalta, bemutattunk néhány működő hazai és külföldi kezdeményezést e tárgykörben. Jelen körképünkben a várható változásokat, kilátásokat szeretnénk ismertetni – nem elhallgatva a nehézségeket, de a sikereket sem, hiszen szerencsére felfedezhetünk olyan jeleket, amelyeknek örülni lehet és kell.

Kezdjük rögtön a kistermelői értékesítéssel! Nézzük, mit ért pontosan a 14/2006 FVM-EüM-ICSSZEM rendelet a kistermelői élelmiszer-termelés, -előállítás és -értékesítés feltételei alatt. E szerint kistermelő az a természetes személy, aki kis mennyiséget állít elő, és közvetlenül a végső fogyasztót, a helyi vendéglátó egységet vagy a helyi kiskereskedelmi egységet látja el a termékeivel. Állati eredetű termékek esetén például a tulajdonában lévő gazdaságban nevelte az állatot, engedélyezett árusítóhelyen árusít (lakóhely vagy gazdaság szerinti és az azzal szomszédos megyék), valamint felelős az élelmiszer-biztonságért, a nyomon követhetőségért, és a jogszerű dokumentációk meglétéért.

Mi számít kis mennyiségnek?

A kistermelő sertést, marhát, juhot és kecskét csak engedéllyel bíró vágóhídon vágathat le, és az állatorvosi húsvizsgálatról sem szabad megfeledkeznie. A húst feldolgozásig 7 °C alá kell hűtenie. Az így kapott húst saját gazdaságában feldolgozhatja, ha megfelel az állategészségügyi és élelmiszer-higiéniai előírásoknak, illetve az állatállomány részt vesz a kötelezően előírt mentesítési programban – minderről állatorvosi igazolást kell bemutatnia. A hűtve történő árusítást is meg kell oldania.

A fenti feltételeknek való megfelelés nem könnyű, de megoldható. A kérdés csak az, mennyire éri meg? Ugyanis az érvényben lévő rendelkezések szerint a kistermelő számára tiltott a nyers sertés-, marha, juh- vagy kecskehús forgalmazása, a bor és pálinka forgalmazása (mivel ezek jövedéki termékek, ezért külön szabályozás alá esnek), valamint a feldolgozott termékek (húskészítmények) kiskereskedelmi és vendéglátó egységekbe történő forgalmazása. Azaz a kistermelőnek a jog szerint nincs lehetősége pl. a helyi boltot vagy éttermet nyers hússal, illetve húskészítményekkel ellátnia. Ezzel rögtön hatalmas akadályokba ütközik, hiszen a legkézenfekvőbb megoldás a helyi értékesítés lenne, amivel mindenki jól járna: a termelő, a boltos, a vendéglős és nem utolsó sorban a fogyasztók is. Ausztriában például nincs ilyen korlátozás, nem véletlenül virágoznak a termelők és a helyi, környékbeli kereskedők, étterem-tulajdonosok közötti kapcsolatok.

Ezt felismerve idén nyáron 34 civil szervezet hivatalosan benyújtotta a kistermelői élelmiszer-termelés, -előállítás és -értékesítés feltételeiről szóló 14/2006 FVM-EüM-ICSSZEM együttes rendelet módosítására vonatkozó részletes javaslatát. Jelenleg folynak az egyeztetések. Az illetékes tárca, az FVM ígérete szerint a 2009. év végére elkészülhet az elfogadásra szánt módosító rendelet.

A civil javaslat főbb elemei:

  • Jelenleg kiskereskedelmi és vendéglátó egység számára a kistermelő alaptermékét (pl. alma, krumpli, nyers tej stb.) helyi szinten értékesítheti (az adott településen). A módosítási javaslat: a helyi kiskereskedelmi és vendéglátó egység a termelő lakóhelye szerinti megyében és a határos megyékben levő boltokat, vendéglátókat jelentené. Ezt még bizonyos termékek esetében kibővítették régiós, valamint budapesti értékesítési lehetőséggel. Ausztriában például a „helyi” fogalmán sok esetben az egész országot értik.
  • Jelenleg kistermelői feldolgozott termékek nem kerülhetnek be semmilyen kiskereskedelmi és vendéglátó egységbe. A módosítási javaslat: a feldolgozott termékek, így a lekvár, sajt, kolbász is bekerülhetne a javaslat szerinti helyi (a megyében és a szomszédos megyékben lévő) boltokba, vendéglátó egységekbe, közétkeztetésbe. Létrejöhetnének az Ausztriában méltán népszerű gazdaboltok, gazdapolcok, megélénkülhetne a gasztroturizmus. Módosítási javaslat: a kistermelők által maximálisan előállítható mennyiségeket a következőképpen állapítsák meg:

      - A heti 100 kg savanyúság mellett heti 100 kg hőkezeléssel előállított termék, valamint heti 50 kg egyéb eljárással feldolgozott növényi termék legyen értékesíthető.

      - Havonta 6 sertést, vagy 2 marhát, vagy 6 juhot, vagy 6 kecskét vághasson értékesítés céljára (a jelenleg megengedett mennyiségekről lásd a fenti táblázatunkat).

  • Nyers hús kistermelői értékesítése jelenleg a szarvasmarha, juh, kecske, sertés tekintetében tiltott. Sem a gazdaságában, sem piacon, vásáron nem értékesítheti, boltba, vendéglátóknak nem adhatja el. A levágott állat húsát, gazdaságában feldolgozva értékesítheti. A módosítási javaslat alapján a nyers hús értékesíthetővé válna helyi (tehát a régióban lévő) boltokban, vendéglátó egységekben, mivel itt úgyis szigorúbb higiéniai körülmények közé kerül. A hűtőlánc megtartásával a gazda saját gazdaságában is értékesíthetne, nem csak feldolgozott terméket, hanem nyers húst is.
  • Nyers tejet jelenleg kistermelő helyi (a településen lévő) boltba, vendéglátónak eladhat, de közétkeztetés céljára nem. Módosítási javaslat: nyers tejet a kistermelő a közétkeztetés számára a régióban értékesíthessen.
  • A bor és a pálinka jövedéki termékek. Jelenleg ezek termelői értékesítése piacon és vásáron tiltott, alkalmi fesztiválokon, külön szabályozott formában lehetséges. A kereskedelmi forgalomba hozatalhoz, VPOP engedélyhez olyan több millió forintos letétek kellenek (jövedéki, adóraktári adók), hogy azt a kis mennyiségben előállító termelő, ha engednék is az értékesítést a számára, akkor sem tudná kifizetni. Ausztriában a kistermelő piacon is értékesíthet, vendéglősnek is eladhat általa készített pálinkát, sőt főzni is lehet kis léptékben. Évi 100 liter 100%-os alkoholnak megfelelő alkoholtartalmú ital értékesíthető többlet adó és letétkifizetés nélkül. Ez azt jelenti, hogy nyugati szomszédunknál egy 50%-os pálinkából évente 200 litert lehet eladni. Erre az EU is lehetőséget adott: az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló 92/83/EGK irányelv 22. cikkében a tagállamoknak lehetőséget biztosít arra, hogy a kistermelők által gyártott alkoholnak a szabad forgalomba hozatalát lehetővé tevő rendelkezést hozzanak anélkül, hogy a termék az adóraktározási rendelkezések tárgyát képezné, és kizárólag átalány alapon adózzon. Módosítási javaslat: a kistermelő hetente legfeljebb 200 liter termelői bort, és évente legfeljebb 86 liter termelői pálinkát, illetve abból saját maga által termelt vagy gyűjtött, valamint ízesített gyógynövényes tinktúrát értékesíthetne. Eladhatna termelői vásáron, a saját gazdaságában, és a kezdeményezők által kibővítetten értett helyi (régión belüli) vendéglátó egységeknek.
  • Módosítási javaslatuk alapján új fogalomként jelenne meg a termelői vásár kategória. A jelenlegi, vonatkozó kormányrendelet nem tesz különbséget az üzemszerűen működő piacok, vásárcsarnokok szabályozása terén (néhány kivételt említ egy rendeleten belül). A termelői vásárformának az engedélyeztetésére, működtetésére és higiéniai követelményeire egy második szintű, egyszerűbb követelményt szabnának meg.
  • Szintén új fogalomként jelenne meg az agóra (köztér) fogalma. Rendezvényekhez, falunapokhoz kapcsolódó, csereberét, kóstoltatást is lehetővé tevő termelői vásárt és forgatagot jelentene ez a fogalom. Itt a rendező településen lakó magánszemély is lehetőséget kapna a kitelepülésre. A nyomon követhetőséget a szervezőnél való regisztráció, és 500 Ft-os regisztrációs díj biztosítaná. Kitelepülhetne a rendező településen lakó falusi vendéglátó, ő is értékesíthetné a portékáját. Sajnos ezt ma csak a saját portáján belül teheti meg.
  • A javaslatok között külön kitértek a kemencés kenyér értékesítésének lehetőségére. Jelenleg a tűztérben sütött kenyér nem értékesíthető, ezen változtatna a módosító javaslat, mely szerint a kemencés kenyér is értékesíthetővé válna, „tűztérben sült” felirattal.

"Sajnos a termelői vásárra, agórára, disznóvágásra vonatkozó módosításaink, úgy néz ki, ebbe a módosított kistermelői rendeletbe mégsem kerülhetnek bele. Ezt máshol, az egyéb vonatkozó rendeletekben kell külön módosíttatni.” – mondta el a Napi Turizmusnak Szabadkai Andrea, a rendeletmódosításban aktív szerepet vállaló Szövetség az Élő Tiszáért piacépítési program vezetője. A civilek emellett folytatják a munkát a falusi és agroturisztikai szolgáltatásokról szóló rendeletért, annak továbbfejlesztéséért, a termelői és falusi turizmus gazdaságélénkítő adómentességéért, ösztönző kibővítéséért.

A fenti kezdeményezés több szempontból is bizakodásra adhat okot. Jó hír, hogy ezen a területen is összefogás jött létre, és ennek nem hivatalos források szerint hamarosan meg is lesz eredménye. Ha nem is minden javaslat kerül elfogadásra és beépítésre, ha csak egy része valósul meg, már az is hatalmas lehetőségeket fog a hazai kistermelők számára biztosítani, és komoly változásokat eredményezhet a hazai élelmiszer-kereskedelemben.

A kis mennyiségek növelése, a nyers húsok, készítmények kiskereskedelmi és vendéglátó egységekbe történő forgalmazhatósága nagyobb jövedelemhez juttathatja a kistermelőket. Várhatóan több különleges, minőségi magyar termék jelenne meg a piacon, és növekedne azok fogyasztása is. Mindezzel együtt fellendülhet a turisztika és a vendéglátás is.

A tét nem kicsi. Látjuk, hogy azokban az országokban, ahol a civilek fenti javaslataihoz hasonló lehetőségek már adottak,  a kistermelők szerepe és jelentősége a helyi értékesítésben, a turizmusban, a vendéglátásban és a közétkeztetésben növekedett. Ha lassan is, de itthon szintén egyre több olyan lehetőség teremtődik, amelyek végre mintha egy irányba mutatnának. Ha a fenti javaslatok alapján módosításra kerül az érvényben lévő rendelet, valószínűleg több vágópontra lesz szükség. Talán nem véletlen, hogy november 30.-ig lehet pályázni olyan támogatásra, amely többek között ilyen, főként kistermelők vágási igényeinek kiszolgálására létesített vágópontok létrehozását is támogatja.

Amennyiben a kistermelők jogszerű értékesítési lehetőségei bővülni fognak, rögtön előtérbe fog kerülni a piac- és versenyképesség kérdése. Érdemes átgondolni, hogy egy kistermelő milyen területeken tud piac- és versenyképes lenni? Ha csak az árban gondolkodik – tehát hogy mindenképpen olcsóbbnak kell lennie a hagyományos élelmiszer-kereskedelmi boltokban, hiper- és szupermarketekben, diszkontokban kapható, sokszor akciós termékeknél -, nem biztos, hogy jó úton jár. Az természetes, hogy árban versenyképesnek kell lennie, ám ha ehhez magas minőséget és különleges termékjellemzőket társít, akkor biztosan nem az importból származó, alacsony minőségű és nyomott árú termékekkel kell versenyeznie. Egy őshonos magyar állatból készített húskészítmény (pl. a mangalica sonka) nem az olcsó párizsival fog vetélkedni, hanem a spanyol és olasz sonkakülönlegességekkel.

Talán a kistermelők még nem is tudják, de a magyar fogyasztókra számíthatnak ebben a kérdésben. A hagyományos és tájjellegű mezőgazdasági termékek és élelmiszerek megkülönböztetett helyet foglalnak el az élelmiszerek sorában. Hagyományos előállításuk, utánozhatatlan termékjellemzőik és kiváló minőségük egyediséget és különlegességet kölcsönöznek a hazai tradicionális termékeknek. A Kaposvári Egyetem az Agrármarketing Centrum megbízásából a közelmúltban felmérést készített azzal kapcsolatban, vajon a fogyasztók hogyan viszonyulnak ezekhez a termékkörökhöz. A felmérés eredményei alapján a kilátások nagyon kedvezőek; a magyar lakosság körében a hagyományos és tájjellegű élelmiszerek bizalmi termékként jelennek meg. A vásárlók tudatában pozitív képzettársítások élnek szinte valamennyi, általuk ismert hungarikum „típusú” élelmiszerről, a tradicionális termékek napjaink rohanó élettempójával szemben a lassítást, a „gyökerek” keresését, a szabadidő aktív, baráti társasággal eltöltött értékes idejét ígérik.  

A magyar fogyasztók szerint a hagyományos és tájjellegű élelmiszerek elsősorban azért hagyományosak, mert hazánkra jellemző egyedi receptúrával és évszázados múlttal rendelkeznek. A „hagyományos magyar élelmiszer” fogalom a fogyasztók szerint a következő dimenziók mentén definiálódik: alapanyag, receptúra, feldolgozási eljárás, amely több generációra nyúlik vissza, és maga a termék, amely az ország egy meghatározott pontjához köthető. Általános az a nézet, hogy az ide sorolható termékek fogyasztói ára meghaladja a közönséges élelmiszerekét, ez az ár azonban többletértéket és magasabb presztízst hordoz. Erős az elutasítás a külföldi gyártókkal szemben, vagyis külföldi se hazánkban, se az ország területén kívül ne állítson elő ilyen termékeket. Ezt erősíti az a kijelentés is, amely szerint a fogyasztók a termékkör megvásárlásával támogatni szeretnék a hazai élelmiszergazdaságot.

A megkérdezettek csaknem 80%-a (!) előnyben részesítené a védjeggyel ellátott hagyományos magyar élelmiszereket, ami nagyon kedvező eredmény.

A márkázás fontosságáról már szóltunk korábban (lásd a „Válságban a márkák?” című írásunkat). E téren is – mely fontos eleme a piac- és versenyképességnek – számos lehetőség áll rendelkezésre, melyekről egy következő elemzésünkben szólunk majd részletesebben. Az utóbbi hetek legjobb hírei közé tartozik például, hogy az Európai Bizottság felvette a védett elnevezésű termékek szűk körű európai uniós listájára a makói hagymát és a hajdúsági tormát. Ezen a listán eddig összesen mintegy 850 tradicionális áru sorakozik, melyek nevét vagy földrajzi megjelölését más nem használhatja. A brüsszeli védettség egyúttal azt is jelenti, hogy az EU segít reklámozni, szélesebb körben megismertetni ezeket az árucikkeket.

A termékcsoport lehetséges beszerzési helyei közül a legnagyobb arányban a kisebb élelmiszerboltokat említették a felmérésben résztvevők. Nem sokkal lemaradva a hiper- és a szupermarketek következnek, míg a vásárlók egy kisebb aránya a termelőktől közvetlenül és diszkontokból szerzi be a nemzeti élelmiszereket.

Bizakodásra adhat okot az is, hogy a válaszadók több mint fele (54,8%) hajlandó lenne felárat fizetni a hagyományos magyar élelmiszerekért. Közülük elsősorban az iskolázottabbak és a jobb anyagi helyzetben lévők azok, akik magasabb ár ellenében is megvásárolnák a nemzeti termékeket. A fogyasztók többsége 10%-os felárat elfogadhatónak tart. A legtöbben az ásványvizekért és a pékárukért fizetnének 10%-kal magasabb árat, míg a borokért, az égetett szeszes italokért, valamint a magyar szalámikért még ennél is többet adnának.

A kistermelők tehát komoly előnyre tehetnek szert, amennyiben helyesen választják meg azt a küzdőteret, ahol a piaci verseny többi szereplőjével találkoznak. Kiváló minőségű, házi jellegű, adalékanyag-mentes termékekkel, hagyományos, tájjellegű élelmiszerekkel, őshonos állatokból készült termékekkel (pl. mangalica, szürke marha, magyar tarka, racka stb.), illetve bio vagy kímélő gazdálkodásból származó termékekkel garantáltan piac- és versenyképesek tudnak lenni.

Források: www.elelmiszer.hu, FVM, Turizmus Online, Országos Húsipari Kutatóintézet Közhasznú Nonprofit Kft.
 

Szólj hozzá!

Címkék: piac stratégia szabályozás mezőgazdaság kereskedelem őstermelő agrárium kistermelő

A bejegyzés trackback címe:

http://agrostratega.blog.hu/api/trackback/id/tr991531580

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.